5. nap, csendes nap a Pokoltűzben

Thurnham - Boughton Under Blean, 35,26 km (Sum: 150,7 km)

 Még nem übersok, de határozottan jobb alvás, békés indulás, békés haladás, vidék, nap, érkezés. 

 Efölött a terület felett volt a legintenzívebb az 'angliai csata' a 2. világháborúban, a legtöbb ütközet a német és angol vadászgépek között, és a több mint 10ezer kilőtt német v1-es szárnyasrakéta közül végül mintegy 2500 be is talált. Emiatt ez a terület megkapta a Hell Fire becenevet. A legkegyetlenebbül megtépázott területe volt az Egyesült Királyságnak a főváros mellett.

 Mára ennek semmi nyoma, a pubok, innek keretezik be sokszor a plafonjukon a találatok helyét. Azóta csak csend, nyugalom, békés vidék. Néha pont az tűnt fel, hogy itt úgy tolják a madarak a füttyögést, mintha a Kenti Turisztikai Hivatal képezné ki őket, nagy létszámú elbűvölés előre megfontolt szándékával.

 Viszont látványosan fejlődik, sokfelé lakóparkok, modern kertvárosi települések, melyeken látszik, hogy múltjuk nincs (és emiatt sokszor jellegük se), viszont magukon hordják a gyarapodás, bővülés civilizációs izgalmi energiáját, mint talán ennyire legutóbb a keleti partvidéken történt a telepesek nyomán a mai USA-ban.

 Kent lakossága az 1900-as évek elején még csak 1 millió volt, mára, száz évvel később 20 millió fő. 20x-os növekedés. És ettől még egyáltalán nem zsúfolt, nem nyüzsgő (talán csak a nagyobb városok, mint Maidstone, Faversham, Canterbury stb), sőt, abszolút lenne kedvem ideköltözni a nyugija, csendje, természeti gazdagsága, szépsége miatt. Szóval Kentben van még hely ;)

 A mai békés út képeiből, kezdve egy vidám induló selfivel, miután szétszereltem a tegnap este rögtönzött ruhaszárító alkalmatosságokat, és visszacsavaroztam a fűtőtest irányítópanelének burkolatát, mintha mi sem történt volna:

 Jó döntés volt tegnap, hogy nem indultam tovább, egész nap nem találtam egyetlen nyitva tartó pubot, boltot, bármit, ahol ehettem volna, csak már Favershamben (az előző település). Se enni, se aludni nem tudtam volna sehol. És kifejezetten hideg volt nap közben is, éjjel megfagytam volna, mint egy epillált jegesmedve.

Ha már medve, Micimackó itt lakik:

Más helyi hírességek is vannak:

 Van helyi romantikus utca:

 A landing helyem mára egy kis régebbi falucska: Boughton Under Blean, nem sokkal Canterbury előtt. Néha születnek vidám fríz törpék is, itt van ilyen is:

 Mint a címertáblából és a helyi büszkeségeink lapról látszik, sok minden nem történt itt az elnyújtózó évszázadok alatt, viszont mai napig nagyon büszkék a chauceri vonatkozásra. És itt jobb felül ott is van a kései közép angol nyelven írt Canterbury mesékből egy idézet. 

 Azért érthető, hogy valaki ekkora sztár errefelé, mikor pont erről a vidékről ír örök klasszikust, és közben ő a legelső ember, aki angol nyelven írt prózát és lírát is (addig csak latint használtak a poéták).

 Amíg vártam a szállásadómra egy mókás pubban (The Queens Head, vagyis a Királynő feje), egy kényelmes fotelben olvasgattam, szeretem ezt az életstílust.

 A szállásom nagyon kis napsütéses, vidám szoba egy családi ház felső szintjén, illik a mai naphoz.

 Annyira jól sikerült éjjel megkezelnem a lábamat, hogy ma jelentősebb fájdalmak nélkül tudtam gyalogolni végig, először az út során. Persze lesz majd még sokszor sokféle kihívás, hisz ez egy nagyon hosszú út, erős vállalás, de most jó volt, hogy jó volt :)

 A tegnapi hibbant útvonal:

És a mai:

Legyen hát békés az éj is mindenkinek!