8. nap, pastorale francais

 Wissant - Guines, 21,3 km (Sum: 235,6 km)

 Pihennem kellett, mosni, megérkezni jobban. Nagy váltás volt az angol vidék után a francia-kontinentális atmoszféra tegnap, észrevettem magamon, hogy nem fogadom jól.

 Éreztem magamban a korábbi francia utaimról megérkező fanyar hangulatot a franciák stílusa (fennhéjázó, xenofób) és idegennyelveknek való kevély ellenállása miatt. Erre jött rá a táj lepusztultsága, a flóra lényegesen egysíkúbb, egyszerűbb valósága.

 És éreztem, hogy nem a megfelelő nyitottság, alázat, hozzáállás dolgozik bennem. Fáradt is voltam alaposan, dolgozni is kezdett bennem a csend, s ez természetszerűleg hoz fel negatívabb tölteteket érzelmileg.

 Úgy láttam hát a legjobbnak, ha ma kímélőbb üzemmódban haladok, kevesebbet, korábban végzek, kimosok, békézek, lebontom az ellenállásaimat, különben csak annak a tükre lennék, ahogy én láttam eddig a franciákat, egy hajszállal se másabb.

 Szóval komótos készülődés után kerestem Wissantban egy helyi péket, pestos szendvicset csináltattam magamnak, majd bevásároltam pár dolgot a patikában, és békés tempóban elindultam a szántóföldek felé. Másképpen, de szép volt ez a táj.

 Sehol, senki nem beszélt angolul, a legtöbben meg sem próbálkoztak vele. De természetesen voltak, akik kedvesen, segítőkészen álltak hozzám, még ha a legtöbben meg is maradtak annál a stílusnál, amit jól ismerek korábbról.

 Nem erőltettem hát túl magam, de még így is volt, amikor egyértelmű jelzést kaptam, hogy csüccs kicsit :)

 Tegnap, Calais-be érkezésemkor megütött a sok gettó-gangsta kinézetű, látványosan drogos, társadalmi-számkivetett, színesbőrű helyi, mindenhol tele volt velük az utca. Egyetlen pillanat elég volt ahhoz, hogy ne érezzem magam biztonságban abban a városban. Calais, ha valaha volt is fénye, mára elfeledte azt, és nagyon nem élnék itt.

 Ez nem rasszizmus kérdése, hanem az, ami minden francia nagyobb városban is a valóság: nem jó itt, ilyen környezetben, ilyen hatalmas társadalmi szakadékok ütközéspontjában létezni, élni. Ezt nagyon-nagyon elrontották a franciák. Talán ők a legjobban, de persze nem sokkal maradnak le a németek, az angolok, a benelux államok, olaszok stb.

 És nem Orbán szögesdrót kerítése a megoldás, az embertelenség, etikátlanság, s szégyen mindannyiunknak. De ez a fajta eszetlen és koncepciótlan beengedés és behívás, felelős integráció, edukálás, társadalmi kapcsolatépítés nélkül, nos ez meg öngyilkosság volt, és fuldokolnak is benne.

 Wissant és a mai vidék nem mutatta ezt, ahogy persze a legtöbb valóban vidéki környezet még mentes ettől a problémától. De azért nem az a hangulat, mint Kentben volt, sokkal földhözragadtabb, porosabb, deprimáltabb. Az a ropogós zöld frissessége hiányzik az itteni természetnek, és az itteni településeknek is.

 A legfeltűnőbb hozzáállásbeli különbség, ami szerintem kifejezi a hatalmas kulturális szakadékot az angol és a francia (meg persze sok más, pl. a magyar) mindset között, az egy 1 másodperces élményben sűrűsödött ma. Egy kis településen áthaladva megláttam egy betérőnek a feliratát. Gondoltam, beugrom, és iszom valami hűs üdítőt a hőségben, illetve megtöltetem a kulacsaimat.

 Nos, ki sem nyitottam az ajtót teljesen, amikor már be is csuktam. Az a Mo-n is megszokott olcsó sör és egyéb italok, nem megfelelően "ápolt" mellékhelyiség és alkoholista kipárolgásból kialakuló jellegzetes kocsma szag, pár felém forduló lepusztult, a maradék méltóságát és öntiszteletét épp elkortyolgató, réveteg tekintetű kocsmalakó.

 Olyan éles kontrasztban állt az angol pubok világával. Aki még nem volt igazi angol pubban, az nem tudja elképzelni, hogy ez lehet nagyon másképp is. Lehet ez méltósággal, mértékkel, igényességgel, embernek maradva, sőt. Egy igazi pub olyan élmény, mint egy második otthon, eleganciával, hangulattal, s végig öntisztelettel.

 Semmi különbség a francia és a magyar kocsmák hangulata között, de már nincs kedvem egyikhez sem. Lehet ezt ember módjára is, nincs értelme máshogy.

 Csendes, békés, agrár-betekintést adó utam végén egy kis farmgazdaságban találtam szállást, a semmi közepén. Sokszorosan meglepett jó színvonalával, szépen, igényesen kialakított bed 'n' breakfast épületével. Cukik, nem tudnak angolul, de kedvesek, nyitottak. 

 Jót mostam, mivel mindent, de mindent ki kellett mossak, felért egy meditációval. Bár a derekam ezt kevésbé tolerálja :)

 Vicces mód egy romatikus tematikájú szobát kaptam, nagyon jól néznek ki a száradni kiakasztott zoknijaim, alsónadrágjaim a baldachinos ágyas lakrészben :))

 Holnap tervem szerint 2 szakaszt is megteszek, így több időm lesz, amikor kijön majd pár hét múlva Zsuzsim.