9. nap, röviden hosszan

Guînes - Tournehem-sur-la-Hem, 22km (Sum: 257,6 km)

 Ma önsegítő önátverést bonyolítottam le, s most faramuci helyzetemben nem tudom, hogy miként ítéljen önbíróságom.

 Guînes után a következő állomás Licques lett volna, de elég kevés km-t jelzett csak az itiner ahhoz, hogy ambíciózusan (szép kedvesemmel tölthető majdani felszabaduló időre gondolva), akként terveztem - miképp ennek előző este már jelét adtam -, hogy ma tovább megyek, és két napnyinak jelzett távot beleteszek bakancsaimba.

 Ekképp a cél Tournehem-sur-la-Hem (gondolom náluk ez hasonlóképpen természetesen kimondható, mint nálunk Ököritófülpös) volt, a jelölt útvonalnak megfelelően így is mindössze 31,5 km össztávban. Dombos, fel-le vidéken áthaladva, de akkor sem eget rengető. Le is foglaltam itteni szállásomat, nehogy elkeljen, mire fáradtan ideérek.

 Viszont reggeli indulásomkor, mivel az útvonalról valamivel arrébb lévő farmocskáról indultam, így nem a tervezett útvonal szerint vágtam neki, hanem gondoltam kisegítem magam a google maps útmutatásával. Aztán ebből egy olyan mértékben optimalizált útvonal lett, hogy végül mindössze 22km megtétele után, már 14h körül ideértem. 2 enyhe negatívuma és 2 pozitívuma származott ennek a ténynek.

  Amiket szomorú tényként kell elfogadjak:

- kimaradt Licques. Érdemeit, s hogy egyáltalán érdemes lett volna-e megnézni, ekképp már nem ismerem meg. Hogy esett? Hát, szóval: arrébb volt. 

 A Google-ben található képek alapján nem verem épp a földhöz corpusom, s tépem le önskalpoló irokézként hajtalan fejbőrömet, de ez lehet, hogy csak szűklátókörű ítélkezés, a tudatlanság vaksága, s Licques múlhatatlan szerelmet lobbantott volna bennem a francia rurális építészet és életmód irányában. Ennek tudatában kell tovább élnem, s megbírkóznom azzal a tudattal, hogy nem tudom, hogy mi a valóság, miről maradtam le.

 Amúgy magát a Licquesbe és az onnan ide vezető útvonalat jobban bánom, mert tippre azért ment arra a zarándoklat hivatalos nyomvonala, mert az végig erdőkben haladt. Az enyém meg így kb csak 2/3-ában.

- Olyan hamar ideértem, s oly kevés energia árán, hogy valójában még bőven mehettem volna tovább, ha nem foglaltam volna le, s egyúttal nem fizettem volna ki az itteni szállásomat. Olyan voltam, mint egy ereje teljében lévő paripa, akit épp megfékeztek, pedig galoppozna tovább. 

 Igen, egészen így nézhettem ki, talán csak a jobb fülem árult el, hogy valójában csak egy köpcös, kék hátizsákos, horgászkalapos caplaty vagyok, épp szétolvadva a forró napsütésben.

- Viszont nem hajtottam magam szét, így holnapra is tervezhetek emeltebb mértékű haladást,

- És a helyi bisztrószerűségben, ahová valami ehetőt keresve tértem be, találkoztam egy angol-amerikai párocskával, akik szintén ezen az útvonalon haladnak, de ők csak Champagne-ig (igen, az útvonal át fog vinni a pezsgővidék központján. Kíváncsian várom majd, hogy helyben kérhessek egy jó proseccot). 

 Aranyos pár volt, a hölgy kb 60 év felett nem sokkal, a párja pedig mint kiderült már 69, de valójában egyikük sem nézett ki többnek mint 55. Megleptek mindketten, azért Magyarországon inkább fordítva szokott kinézni, s sokszor néniknek, bácsiknak látom azokat, akik aztán kiderül, hogy csak pár évvel idősebbek nálam, mert olyan rém rossz bőrben vannak (az általános magyar konyha, életmód, közeg, érintkezési és családi mintáink, a mindset és a remek média nem épp parallel a hosszú, egészséges élet alapköveivel).

 Meghívtak egy frissítőre, miközben beszélgettünk, s kaptam tőlük egy nagyon jó tippet, egy angliai útvonalról (Coast to Coast), amit ők már bejártak, és lelkendezve beszéltek a szépségéről. Én is a figyelmükbe ajánlottam a Camino dos Faros útvonalat, nekünk Zsuzsival meg eddig az volt a legszebb. 

 Remélem még találkozom velük, kedvemrevaló, vidám, nyitott, életet szerető emberek voltak, jó, egyenes kézfogása volt a férfinak, a hölgy meg 20 perc beszélgetés után már megölelt, ahogy búcsúztak (ők mentek eggyel tovább ma még).

 Sokféle zarándok- és túraútvonalat bejártak már ők is, s felismertem bennük ugyanazt a szerelmet a természet, az utazás, a zarándoklatokon levés, a bolygónk arcainak megismerése iránt, mint ami az én kebelemben is ott feszül. 

 Pillanatok alatt megértettük egymást, nagyon közvetlenül, oldottan tudtunk egymás mellett lenni, beszélgetni, természetes volt, ahogy ez zarándokok között szokott lenni. Ha van ennek még helye, úgyis találkozunk még.

 A kis farmon remek reggeli fogadott indulás előtt, többet is ettem, mint kellett volna, Gorgó indult el az úton:

 Szép utak vittek ma magukkal, hálás vagyok értük, még ha túl szűkre is szabtam, szándékomon kívül:

 Kentben hagyományosan bújkálnak a fríz törpök, s underground mozgalomban sütik agresszíven a kenyereiket. Itt a francia unokatestvéreik elsöprő támadással győztek:

 Ez pedig a mai, szerény kis utam:

 Legyen szép az est, hozzon békét mindenkibe bele ;)