12. nap, Végétarien? Ouais, alors non.

 Amettes - Parc Olhain, 30,31km (Sum: 349,5km)

 Egy idős hölgynél szálltam meg tegnap este, kaptam (nem jó, de létező) reggelit :)

 Ő Lulu, a néni kutyusa, nagyon megszerettük egymást :) nagyon hasonlított Happyre, Lili kiskutyájára, egyből a szívemben landolt.

 A javarészt békés, napsütötte utam szebb vagy valamilyen formában érdekesebb pillanatai:

 Természetesen a világ ezen részén, ezen az útvonalon sem könnyű vegetáriánusként létezni. Enni sem könnyű úgy általában, ezt el kell ismernem, amikor meg valami lehetőség mégis kínálkozik, akkor végül kiderül, hogy igen, épp nyitva vannak, igen, van konyha, igen, be lehet ülni, de "Végétarien? Ouais, alors non.", vagyis ja, hogy vegetáriánus? Ja, akkor mégsem. 

 Konkrétan nincsenek ilyen fogásaik, és valahogy nem sikerült eddig rávennem őket,  hogy kreatívan, valamit készítsenek nekem hús, zsír vagy halszerűségek nélkül (mivel nem tudnak semmilyen egyéb nyelven, és a gondolatviláguk olyan, mint a szántóföldjeik masszív vájatai, ha van egy recept, akkor az a recept). Így egyelőre ez olyan kihívás, amit nem tudtam megugrani. 

 Ma végre egy kisebb városon keltem át délután, ahol az éttermek természetesen zárva voltak (siesta, este 7-8-ig, van ahol 10-ig!), de volt egy hamburgeres, ami nyitva volt. 

 Vega opciójuk természetesen egyáltalán nem volt, őszintén meglepő volt, hogy magát a vegetáriánus szót is nekem kellett elkezdeni elmagyarázni (a más nyelveken természetesen nem beszélő) fiatal srácnak, majd a főnöke sietett a segítségemre, és rendesen elmondta neki (gondolom, mert én meg franciául nem értek jól), hogy ez mit jelent. 

 És akkor már ketten mosolyogtak derűsen, hogy nem tudnak nekem mit adni, még a sültkrumplit is zsírban sütik.

 A hamburgeres kirakata előtt viszont egy nagyon szép kis Bonneville állt, jólesett a szememnek nagyon. Nagyon formásak, és műszakilag is a legjobbak közé tartoznak a Triumphok, egyszer majd..:

 Ma sem ettem hát meleg ételt, az ebédről lemondtam, amíg Svájcba nem érek. Reggeli néha van, vacsora meg ahogy a szerencsekockám dobja. Egyetlen kis boltot találtam, amiben az össz, amit tudtam venni magamnak, az egy kígyóuborka volt, de annyira vacak állapotban, hogy a tulaj grátisz nekem adta a másik vacak állapotú uborkát, csak vigyem el. 

 De így van ma vacsorám, uborka:

 Szerintem felöltözök hozzá elegánsan, a fejkendőmet partedliként nyakamba kötöm, és Debussyt hallgatva fogyasztom el kisujjam felemelésével a "Concombre, servi cru" fogást :)

  Ez a vegetáriánusként kifejezetten kihívás enni dolog így volt mindkét másik nagyobb zarándoklatomon, nem ért meglepetés, nem is zaklat fel a dolog, elfogadtam:  a zarándoklat az aszketikus műfaj számomra. Nem akarom így, de elfogadom így. A nagyobb városokban amúgy több az esély, no talán majd Arrasban és Reimsben.

 Kímélő üzemmódban, de végül 30km-t gyalogoltam, sokáig tartott így, de bírta a lábam, hála érte. 

 Most egy park közepén egy ifjúsági táborszerűben alszom, mókás így, annyi emlék feljön fiatalkori táborokról. Mintha most lettek volna, de közben egy élettel ezelőtt, fura ez. 

 No a papaüzemmód mielőtt végleg bekapcsolna, megyek, kezelem a lábaim. Legyen szép az éj!