13. nap, öntsünk tiszta vizet a cipőbe!

 Parc Olhain - Arras, 27km (Sum: 376,5km)

 Ködben és szemerkélő esőben indultam el ma, végtelenül jó hangulata van az ilyennek, imádom. Sokkal szebb így minden. Mindennek van színe, kontúrja, a természet és a települések is szebbek ilyenkor. Az emberek nem feltétlenül, de pl a kopasz embereknek nem árt :)

 Aztán viszont rákapcsolt, és ezerrel zuhogni kezdett, úgy is maradt egészen amíg a szállásomra nem értem. Ennek lett pár következménye:

- egyszer sem ültem le, álltam meg, tartottam szünetet a mai 27km-es út alatt, lenyomtam egyben, ahogy volt (nem volt hova leülni, menedékbe húzódni). Nem mondom, hogy nem esett volna jól, de meg tudtam csinálni, nem szakadtam bele egyáltalán, ez jó hír volt nekem is.

- mivel végig beborított a hátizsákkal együtt az esőkabát, és esélytelen volt (ill. őrültség lett volna) levenni a szakadó esőben azt, így inni sem ittam egy kortyot sem az út alatt, reggel 8 és 14h között. Enni persze nem volt mit, de ez a default errefelé. Nem vagyok rá már büszke (mára már értelmesebb vagyok ennél), de nem volt gond.

- úgy beáztam még így is, hogy mindenemből ömlött a víz ezerrel pár óra után. A cipőim két zsebakváriumként funkcionáltak, a bal hangosan cuppogott, a jobb nyikorgott, és hab formájában jött ki az el nem férő víz a tetején lévő gyöngyvászon részeken. Ez nem annyira jó hír, közben sem volt kényelmes, ahogy fullra töltött bakancsokban gyalogoltam, másrészt a holnapot igencsak kellemetlenné teheti.

- viszont ezt már közben is megállapítottam: szívesebben vándorlok zuháréban, mint a forró Nap alatt. Azt nem szeretem, az minden örömöt kivesz mindenből, még a virágok sem olyan szépek, és örömtelenek tudnak lenni a kilométerek. Itt most csorgott mindenemből a víz, nyilván vannak erős hátrányai ennek is. De mosolyogva, jókedvűen, könnyedén tettem meg ezt a 27km-t, és gyönyörködtem közben mindabban, ami kivirult a Nap pusztító hőségének és ragyogásának hiányában.

 A tábor, ahol aludtam, és az onnan induló utak, reggeli ködben, jó hangulata volt nagyon:

 Elfásultság elleni tevékenység:

 Amikor beviszi mackópajtást a gps a málnásba:

 Ablakdíszek:

 Eddig még csak zömében szemerkélt, és szép köd volt, mint diákok fejében matekórán:

 Innentől viszont szakadt, mint ha máshová nem akarna hagyni sose már:

 Már Arras előtt vagy 10km-el, bőven bent a szántóföldek között, rendre furcsa puffanásokat hallottam. Mindig megálltam, körbenéztem, de sehol nem láttam puffanásra lehetőséget adó bármit. 

 

 Aztán egyre gyakrabban puffant körülöttem a táj. Nagyon abszurd volt, sokat találgattam, hogy ez mi lehet. Bretagne-i puffanó gomba? Esetleg vallon metánmarha? Automatizált madárijesztő ballonok? 

 

 Majd kb 6km-re Arrastól már nagyon hangosak voltak a puffanások és folyamatosak. A szakadó esőben, ködben az egésznek volt egy misztikus hangulata. Egy emelkedőn felfelé haladva, gyér fás területen tisztára az a hangulat jött létre, hogy valahol a kaptató felsőbb részén, ágyékkötőben, félmeztelenül egy elszánt japán dobol egy nagy dobon, egészen makacsul ellenállva bármilyen ritmusnak, ütemnek.

 Aztán kiderült, hogy ennél unalmasabb oka volt a puffanásoknak, csak a (amúgy végtelenül) sok trágya a termőföldeken jól viszi a hangot. A Beretta vállalat lövöldéje hangzott ily messzire.

 Aztán lassan beérkeztem Arrasba:

 3 esküvő is volt egymás mellett, ebben a szép nagy zuháréban (1 temetésbe viszont nem botlottam):

 Éés a nap fénypontjaként, végre itt ebben a szép, francia, kulináris fellegvárban, volt nyitva étterem, több is ahová beülhettem (elég nagy város Arras)! Úgyhogy beültem egy kínaiba. :))

 A franciákat élből kizártam, elfáradtam a franciául szerencsétlenkedésben. A nemzeti nyelvi gőgjükkel engem minden alkalommal elveszítenek, amikor Franciaországban vagyok. Amikor nem vagyok itt, akkor is :)

 Majdnem egy olasz étterem lett, igazából egy jó pennét kívántam volna igazán, de sajnos eléggé lehúzták az értékelésekben. Ezt a kis botegyszerű, semmi különös kínait viszont sokan méltatták. 

 Jót ettem. Meg sem közelíti a király u-i Okiko-t, de jó volt. És ebédeltem! És meleg ételt! Nem vagyok túl bonyolult létező azt hiszem, valódi, mosolygós elégedettség honol azóta is lelkemben :)

 Szétázott mindenem, ennek örömére a szobámban a csapban mindent kimostam. Hogy hogy fognak megszáradni ebben a hideg, nagyon páradús levegőben, nem tudom, de a britek sem poshadtak teljesen szét, van esély hát nekem is.

 Vettem bananát és birizlit holnapra, ma estére egy pofás retket és uborkát, dőzsölök.

Jó nap volt ez. Kicsit nedves, de bánja fene - "la vie est belle, il suffit de la remarquer."