15. nap, Somme-ba érve

 Favreuil - Péronne, 29,96km (438,5km)

 Volt némi reggeli (ezek a mediterránok ezt nem érzik, sehol, valahogy ebből ki lett tiltva az amúgy ezen kultúrákban mai napig meghatározó Dionüszosz/Bacchus. Illetve a mámor jókedvű istene nyilván még mámorosan alszik ilyenkor az éjjeli tivornyák után, s jó eséllyel nem is érti azt a koncepciót, hogy reggeli. Magát a reggelt sem, azt hiszem :)). 

 Ha angol változatban nézzük: breakfast, vagyis a fasting, a koplalás, böjtölés megtörése. "Hehe, böjt, koplalás.., lökött halandók, miket ki nem találnak", mulatna a szatírok atyja, a drága kétszer született (amúgy csak félisten) :)). 

 Amúgy sajnos a vacsora sem volt jó. Jószívvel adták, de irtóra fantáziátlanul. Valahogy a legtöbben úgy vannak vele, hogy ha valaki vegetáriánus, akkor ő már minden bizonnyal nem szereti, és nem is igényli az ízeket, az ételek sokszínűségét. Már elengedte az élet élvezetét, és csak végigtengeti nyomorúságos idejét ezen az árnyak mezején, mindenféle életvágy nélkül. 

 Jó lesz neki valami nyers zöldség, saláta - ha Mo-n vagyunk, akkor esetleg rántott sajt vagy gomba. Ja és persze automatikusan szeretnie kell mindent, amiben nincsen hús. Mai napig ledöbbent ez a fajta gondolkodás-hiány, szűk tudati horizont, pedig már (másfél hónap, és) 17. éve vagyok vega. 

 Emellett azért nagyon is aranyos család volt, és ezt elfeledtem írni tegnap, pedig unfair lenne kihagyni: tudtak kicsit angolul, és beszéltek is! Mármint nagyon hiányosan, abszolút kezdő szinten, de mégis: igyekeztek. A legjobban az apukával tudtunk pár gondolatot váltani, üdítő változatosság volt ez a hozzáállás. Méhészként dolgozik, az ő mézéből tehettem a vacak, száraz baguette falatkákra. A méz jó volt.

 Küzd a férfi is, már az apja is az agráriumban dolgozott, végig ebben élt, és nagyon, nagyon érzi a klímaváltozás hatásait. A méhei is élet-halál harcot folytatnak, mára már nagyon nehéz szakma lett ez, pedig akár még csak egy évtizede is még jutalom-munkának számított.

 A kapura még ki nem tett családi faragványok:

 Még mindig nem tudtam megszokni a bitang-szántásaik látványát:

Upside-downban is jártam:

 Egy amúgy jellegtelen, kis településen hirtelen egy indokolatlanul modern-koncepciójú, újragondolt templom jött szembe, csodálkozva néztem:

 Egy másik településen találtam egy híres Dragor szivattyút, no meg egy random falovat.

 A nap fénypontja egy csodaszép erdei út volt, ahol ráadásul egy bátor királyfácán is a nyugalmát megőrizve sétálgatott. Egész közel tudtam húzódni hozzá, hogy sztárfotót készíthessek a királyi fenségről. Ilyen közelről még sosem láttam ilyen fácánfajtát.

 Ugyanebben az erdőben a Somme-vidék tragikus múltja is megmutatta kicsit magát. Mindjárt óvatosabban tértem le az ösvényről ezután (2. világháborús, 77mm-es, német gránátlövedékek)..

 Ezután még jó sok km francia dombos-síkság (tényleg ez a neve :)):

 Majd lassan beértem Pérrone-ba. Az eddigi legszebb kisváros ez, amit eddig itt É-Fro-ban láttam, de akkora volt a forgalom, hogy nem volt kedvem bentebb menni, szóval majd holnap reggel lövök róla pár szép fotót. 

 

 A kalapos szobor az itt fontos szerepet kapott ausztrál katonák tiszteletére készült, van is a közelben külön temetőjük.

 Vacsorám nincs, ebédem se volt (csak a szokásos forgatókönyv. Pontosabban annyival jobb a helyzet, hogy még Arrasban tudtam venni zabkekszet, szóval abból tudtam azért enni, nem teljes Bacchus (és a kis aggódó feleségem) szomorítása :)), de sebaj, reggeli lesz majd. Holnap meg ha minden jól megy, nagyobb városba érkezem, ott szerzek rendes ételt ismét :)