19. nap, Hegyen át Laonba

La Fère - Laon, 37,04km (Sum: 550,8km)

 Ma reggel a szendvics készítés és reggelizés némileg komótosra sikerült - amolyan férfias komótosság, amitől a görcsben lévő nők jól be szoktak feszülni. La Férben viszont El Fér :) 

 Elindulva még bejártam a várost. Voltak szép részei, szebbek, mint amit tegnap láttam belőle, de látszik, hogy életciklusában jóval a delelője után járunk. 

 Kifelé haladva már a külvárosi részeken elkezdődött egy emelkedő tendencia, ami végül így is maradt a nap kétharmadáig. Elég nagyot másztam ma, olyan Mátrás, rendes, combos túra volt élményre. 

 Nem számítottam rá, mivel direkt nem nyitottam még ki az útikönyvet. Szeretem azt, amikor váratlanul érnek dolgok, és így tényleg meg tud lepni, ami ott előttem van, és nem vagyok rá felkészülve. Szeretem így átadni magam az élménynek. 

 Persze így csomószor lemaradtam már érdekes dolgokról, meg meglepnek akár kellemetlenségükkel is részek, amikre fel tudtam volna készülni előre. De mégis, így szeretem ezeket az utakat, minden zarándoklatot így jártam be eddig. 

 Nem győzni akarok, hanem megélni a helyeket, pillanatokat. Hagyni, hogy a szívem találkozzon először bármivel, és csak utána az analizáló elme. 

 Amikor közösen utazunk, mindig Zsuzsit kérem meg, hogy legyen az idegenvezetőnk, tervezze meg, hogy miket fogunk látni, ő örömmel és ügyesen megoldja ezt. Én meg maradok pőre lélekkel a találkozóra.

 Szóval nem voltam rá felkészülve, hogy ma rendesen egy elég nagy hegyet kell majd megmásznom (bár hogy ez most hivatalosan domb vagy hegy-e, ez egy jó kérdés), és még utána a legvégén is hatalmas kaptató vár, bőven 30km megtétele után. A lényeg az, hogy jó nagy mászások voltak ma. 

 Néha jót mosolyogtam magamon, ahogy újra és újra meglepett, hogy az aktuális emelkedő tetejére érve egy legalább akkora magasodott előttem. Mókás volt így haladni, bájosan szívatott az út ezzel, de élveztem, szép volt, igazi jó hegyi túra. 

 Párszor összefutottam egy aranyos dél-koreai házaspárral. Chiar és Kim Jeong. Édesen hajlongó, mosolygós, rém udvarias kis nyugdíjasok, gyerekeik már majdnem ugyanannyi idősek, mint én, pár évvel több hajuk van még. 

 Jeongék szintén Canterburyből indultak, ugyanezen a zarándoklaton, viszont csak Lausanne-ig (Svájc közepe) mennek. Nem fejezik be az utat, mert az túl sok lenne nekik. 

 De utána még átrepülnek kicsit Spanyolországba, még ott elcsámborognak egy ideig. Bájosak, ahogy így felszabadulva a munka alól végre utazgatnak. Chiar egész életében egy Samsung gyárban dolgozott, napi 12 órában, Kim meg háztartásbeli volt. Hosszú, kalandokkal teli életbepótolást kívánok nekik (is)!

 Igazából, talán a dos Faros kivételével, minden zarándokútvonalon találkoztam eddig koreaiakkal. Nagyon-nagyon szeretik ezeket a zarándoklatokat. Úgy látszik, ennek nagy hírneve és divatja van feléjük. 

 Jó hosszan gyalogoltam ma végül, de szinte végig nagyon szép helyeken, főleg erdőkben. A lábam remekül bírta, látványosan meghozta a gyümölcsét a sok kezelés esténként (meg persze a kapott segítség). 

 Az út megmutatta, hogy mindegy merre megyek, végül úgyis Zsuzsihoz érkezem :)

 Itt az utolsó képen már látszik a messzeségben Laon óvárosa.

 Alaposan megreggeliztem reggel, utána nem is ettem, egyszer jutott eszembe, de aztán az út szépsége elfeledtette a dolgot. Elszoktam az evéstől, úgy tűnik. 

 Úgyhogy megérkezés után, fejből döntve ültem neki vacsorázni a pestós szendvicseimből, amiket reggel oly gondosan elkészítettem (kell pótolnom a test számára az elégetett, kiizzadt sok mindent), nem azért, mert éhes lennék. 

 Pedig hát 37 kilométert legyalogoltam, jellemzően hegymenetben, úgyhogy azért tényleg szép teljesítmény volt a mai (jó, mondjuk ezzel az éhség dologgal otthon is van nehezem). 

 Estére megérkeztem Laon városába. Spanyolországban van León városa, a klasszikus Camino útvonalon, 2011 -ben, 14 évvel ezelőtt voltam is ott. Egy világgal korábban volt az... Szóval most érdekes volt megérkezni a francia Laonba. 

 Nem számítottam sokra, az eddigi francia élmények alapján, ehhez képest viszont az új részek is jó hangulatúak, az óvárosi része meg egy csoda. Kifejezetten szép, szerethető karaktere van, nagyon él és nagyon élhető is, igazán jó atmoszféra vesz körbe itt, ezt már szeretem! 

 Igyekszem pár képet feltenni róla. Szépek, de ennél a valóság sokkal szebb. Nagyon-nagyon tetszik ez a karakteres város, kifejezetten megfogott. Úgyhogy nagyon örülök, hogy eljutottam ide - és bár itt a legvégén is jó nagy kaptatón kellett feljöjjek az óvárosba, de megérte abszolút. 

 Csavargattam a nyakam közben, hogy minél többet be tudjak fogadni a hely szépségéből, múltjának jelenben is élő ragyogásából. Igazán hálás vagyok, hogy ezt láthattam, London és Canterbury után ez az első olyan település, ami úgy igazán megfogott a mostani útvonalon. 

 

 Örömmel visszajönnék ide máskor is, családdal is, ezért megéri felkerekedni, szóval ezt mindenki másnak is jó szívvel ajánlom. 

 Legyen szép az éj!