21. nap, forró tavasz

 Pontavert -Reims, 34,88km (Sum: 615,9km)

 Hosszú, forró nap volt a mai. Sok megszokott tájrész után beértem a pezsgőiről világhíres Champagne térségbe, a nap második felében már sokszor szőlőtőkék mellett vitt el az utam.

 És ma, a 3. hét végén, a 21. napon eljutottam a neves Reimsbe. Pont 3 hét járóföld hát Londontól.

A talpaim és sok helyütt a bőröm viszont megsínylették a forró viszonyokat és a nagy terhelést, úgyhogy a nap utolsó harmada elég nehézkesen és lassan ment. És szelíden fogalmazva: nem volt fájdalommentes. Végül csak 20h után értem a szállásomra, így most nem szaporítom a szót, igyekszem valamennyit pihenni.

 Az egyetlen amit kiemelnék, hogy nehézségek voltak most, lesznek is még bőven, ez ilyen. Viszont lenyűgöző volt ma is a tavasz. Hihetetlen illatszonáta volt minden egyes megtett kilométer. A mezei virágok, a  virágzó bokrok, fák, az akác. Sok virágfotót nem töltök fel ide, mert nem kisnövényhatározó a cél. De bizony sok fotó született apró vagy épp büszkén nagyra törő virágokról. Csodaszép ez.

 Pont az fordult meg a fejemben, hogy pár nap így, és a tavaszt visszavonhatatlanul magával viszi a vérem a tél csonttá fagyott világába is. Olyan szomorú, hogy hány tavaszra nem értem rá a végtelen sok vállalás miatt. Mennyiszer lemaradtam erről az életünnepről. 

 Minden kicsi lény, legyen az növény vagy épp rovar, megmutatja most színeit, táncba lép, összekapcsolódik, új életek létrehozásába feledkezve zizeg benne a kicsorduló életenergia.

 Mókás kettősség volt fáradt, fájó testemben eltökélten, de sokszor küszködve előrehaladni, s közben ámuló szemtanúként figyelni az élet könnyedségét, ahogy minden kis porcikája csinálja a saját dolgát, s együtt egy gyönyörű összhangzatot hoznak létre. 

 Ünnepli az élet magát, s én ünneplem őt, egész nap örömtől feszült a mellkasom. Bár igazán látnánk az élet színeit mi emberek. Talán jobban vigyáznánk erre a bolygóra.

 Állandó öröm volt a szívemben ezektől a csodás illatoktól, varázslatos élet-burjánzástól, büszke színpompától. Ahogy a szél játszott a búzamező tetején, olyan volt, mint egy vízibalett előadás, jókedvvel ámulva néztem. Áldott minden métere az utamnak, végtelen hála van bennem, hogy megélhetem mindezt.

 Beértem a híres Champagne-vidékre. Innentől sokáig ez lesz a fő látkép azt hiszem:

 Ez itt már a Reimsen átvezető csatorna partja: 

 Találtam egy thai éttermet, fele olyan jó, mint odahaza, de mégis olyan jól esett. Meleg vacsora, tofus Pad Thai, jippii :)

 És ismét egy szép Triumph, méltó zárása egy hosszú napnak, bizony ennek a nyergében is igen jól lehet ünnepelni a tavaszt: