22. nap, Entrée of the year

Reims - Verzy, 27,84km (Sum: 643,8km)

Reggel elindultam a szállásomról, de végül csak fél 2 után szabadultam ki Reimsből. Most nagyon sok kép jön - megmutatom miért.

A város tobzódik a gyönyörű art noveau és deco, gótikus, barokk, szecessziós stb. csodákban. Aki szereti az ilyet, mindenképp érdemes eljönnie és 1-2 napot rászánni az utcák bejárására, nagyon megéri, tetszeni fog.

Ez egy gazdag múltú és jelenű város, abszolút kultúrközpont. Nagyon él, nagyon nyüzsgő, de mégis élvezhető - és hát tényleg irtó sok építészeti kinccsel bír. Akit nem mozgat meg, nyugodtan pörgesse át a képeket.

Előbb az általános utcai képek jönnek, majd a katedrális, utána a bazilika és végül a pezsgőházak/udvarok/kastélyok.

Sikerült az év belépőjét megejtenem egy pezsgő-kastélyban, de ezt majd az ottani képeknél.

A híres reimsi Notre-Dame Katedrális, ahol a francia királyokat koronázták:

Ezek az ablakok itt Mark Chagall alkotásai:

Egy jófej angyal:

A Szent-Rémi Bazilika:

És akkor jöjjenek a világhíres pezsgőpincészetek udvarházai, kastélyai. Egészen elképesztő, hogy micsoda szubkultúra, vagyon, presztízs, elitizmus összpontosul bennük, s ezzel Reims városképében is:

Kis tökfejek:

A sok csicsa után egy relatíve szelídebb központot választottam a látogatásra. Egyáltalán nem értek a pezsgőkhöz, pezsgőmárkákhoz, szóval pusztán kinézet alapján ez letisztultabb volt, mint a többi túltolt rezidencia.

Így hát itt esett meg egy csodás abszurd ismét:

Nos, szóval ebbe az abszolút high-end, Rolls-Royce, Prada, Matolcsy-pénztárca stb. atmoszférába sikerült beérkeznem a szép kék hátizsákommal, pampalini-kalapommal, két gyönyörű túrabotommal, veszettül elegáns khekizöld túraöltözetemmel.

A mostanra kialakult enyhe kézzelmosás-herótom miatt igyekszem kinyújtani a lehetőségeket, emiatt második napja ugyanabban a ruhában voltam. Közepesen büdös voltam tehát, de mosolygós :)

Önmagában is szép effekt volt ezzel az egésszel együtt a felbukkanásom bent, de ez még semmi. Amikor beléptem a pincészet/kastély vendégbárjába (ahol lehetett rendelni, vásárolni, kóstoláson részt venni), akkor bent pár nagyon elegáns fiatal hölgy és úriember szolgált ki pár vendéget.

Egy bekísérő lány - becsületükre legyen mondva, kinézetem ellenére nulla le- vagy kinézéssel, hanem profi vendéglátóként, és hibátlan angol nyelven! - vezetett a bár rész felé (kicsit cikornyás odajutni).

Ott jelezte, hogy átad az ottani staffnak, de előtte még kérdezgetett, hogy melyik opció érdekelne: A la carte rendelés a választékból, ebéddel összekötött champagne-élmény, a hosszú túra a teljes kastélyon át, szőlőfajta-szerinti túra vagy egy általános képet adó kóstoló, a három pezsgő-alaptípust érintve?

Bent a vendégeken mindenkin könnyű, elegáns viselet volt, mint amilyeneket Monte Carlo casinóiban, az angol Royal Derbiken, NER családi találkozókon, meg egyéb olyan rendezvényen szoktak viselni, ahová nem érkezik senki Zastavával, még a felszolgáló sem.

Volt ott spanyol étteremlánc tulajdonos (hallottam a beszélgetésekből a pultnál), tényleg monte carloi Ferrari-szalon tulajdonos (a fenti képen háttal, sapiban) stb. a kedves hölgy partnereikkel. Akik látványosan Rogán Cili-féle haute couture ruháikban illegették magukat, enyhén átszabott arcuk szomorú valóságán keresztül.

Nyári szavanna megállt levegőjébe megérkező frissítő (kicsit aromás) fuvallatként hatott hát megérkezésem. Óhatatlanul magamra vontam a bent lévő békésen elpezsgőzgető úri közönség figyelmét.

Pillanatra elakadt a szavuk, és csak megdöbbenve néztek, meg a felszerelésemet. Sehogysem voltam beilleszthető ebbe az atmoszférába, s ennek anakronisztikáját mindenki zsigerileg átérezte, persze én is.

Mivel alapvetően az volt bennem, hogy nem szeretem és nem értem a pezsgőt, így valójában szeretnék őszinte nyitottsággal esélyt adni, hogy itt, a pezsgővilág fellegvárában megfoghassanak, ahogy ez már többször megtörtént borászatok kóstolóin. Ha valahol, itt van rá esély.

Szóval emiatt az alap kóstoló mellett döntöttem, és válaszolni akartam a kis hölgynek, de mivel már a bárból is kijött elém egy hostess, pontosan a kérdésben tárgyalt célom iránt érdeklődve, ezért már felé, s így a bárban lévők felé fordulva adtam meg a válaszom, a beállt csend miatt teret átható hangossággal.

Közben már el is kezdtem levenni a hátizsákomat, mert tartottam attól, hogy felborítok bentebb valamit - ami látványosan nem lett volna jó ötlet anyagilag. Úgyhogy enyhe középterpeszbe állva (a táska levevéséhez szükséges egyensúly megőrzése érdekében) kicsattintottam a derékpánt csatját, és úgy közöltem az igényem.

Legalábbis ez volt a szándékom.

Nos, igen megdöbbent és riadt arccal nézett rám mindenki, amikor annyit látott, hogy lendületesen bejövök ebben a meghökkentő hacukában, majd magabiztos terpeszbe állok, könnyed, laza mozdulattal kicsattintom a nadrágom!! derékszíjának a csatját (pont egymás alatt vannak a hátizsákéval, ugyanaz a mozdulat, csatfajta, néha nehéz megtalálni melyik-melyik, de szemből nyilván jól megkülönböztethető, látható), és határozott hangon, derűs nyugodtsággal, hangosan bejelentem, miközben körbehordozom a tekintetem (csak ártatlanul körbenéztem): "It will be tasting now, thank you, impress me!" (Ez most kóstolás lesz, köszönöm, nyűgözzenek le!).

Szerintem könnyű elképzelni a diverz arckifejezések galériáját, ami fogadott. S közben a nadrágom elkezdett lecsúszni, mert ennyit már fogytam az elmúlt három hétben.

Ej, micsoda antré! :))

Szerencsére nem ismerkedtek meg az alsóneműm látványával is, idejében éreztem a folyamatot, észleltem a gikszert, és megakadályoztam a további elharapózását az akaratlan vizigót-stílusú társkereső rituálémnak.

Igyekezvén menteni a helyzetet, arcizom-rándulás nélkül kicsattintottam a táska övcsatját is végre, meg a mellkas-pánt csatját is, és elindultam egy kanapé felé, közben mintegy mellékesen megkérdeztem a lezsibbadt hostesstől - egyidejűleg egyik kezemmel tartottam a nadrágot a csípővonalam felett - , hogy melyik három szőlőfajtáról is van szó?

Összeszedte magát, és ő is profi angolsággal elkezdett beszélni a szőlőkről stb. Lassan mindenki fejében elrendeződött, hogy nem kell aggódjanak, nem fogom őket akképp kezelni, mint az adóhivatal, ha egyszer alaposan rájuk néz.

Azért bevallom ezzel most magamat is megleptem. Ha ezt szándékosan csináltam volna, az igen türhő viselkedés lett volna. De így... már ott nagyon röhögtem az egészen :)). A pezsgőket nem élveztem, bármennyire próbáltam, de maga a szitu páratlanul hibbant volt :)

Ezeket a pezsgőket kóstoltam. Kedvesek voltak a felszolgálók (nem hiszem, hogy csak félelemből), nagyon elegáns, hangulatos a közeg stb., de úgy tűnik megmaradok mediokritásom szintjén, ahol kifejezetten tudok értékelni egy szép bort, de nem jön be a királyi sámpánny. Ez van, nem való ez mindenkinek.

Viszont kellemesen spiccesen indultam el a kóstoló után, jó sokáig hatott az ebéd helyett elfogyasztott három pohár pezsgő.

Szép tájak, felhős ég, enyhe és rövid eső, jó út volt. És vidám :)) Jaj mennyit nevettem utólag is azokon az arcokon, beégtek a retinámba :)

Ahová érkeztem (Verzy), itt is vannak pezsgő-rezdenciák, párat lefotóztam, de kb minden utcában van egy. Verzy-ói ugyanannak a témának, ez itt ilyen. Amúgy módfelett elegáns, bőség-atmoszféra, az tény.