24. nap, Marne és már nem

Chalons-en-Champagne - Saint-Amand-sur-Fion, 31,76km (Sum: 717,8km)

 Ez egyszerű lesz: kb ugyanolyan volt a mai nap, mint az ezt megelőző, csak erdő nem volt benne. Helyette volt a Marne folyó partján egy szakasz (ez ligetes volt), és sok falu, sok szántó, sook Nap, vakító minden és forróság.

 És ennyi, ami történt. Ismét egy olyan szakaszon vagyok, ahol nincs bolt és nincs étterem azokban az idősávokban, ahol lenne esélyem. 

 Szóval, hogy egyek, dél környéken bementem egy pizzériába, bármennyire is nem kívántam a pizzát. De legalább volt vega opció, mára ezzel letudva. Holnap majd ügyes kell legyek, ha akarok enni legalább egyszer.

 A Marne partján kezdtem ma:







 Szöszhavazás volt, majdnem megfagytam (no jó, nem):







 És amikor látod, hogy vége a kis zöld menedékútnak - és onnantól a forró ragyogás következik:








 Párizsban sok a transzvesztita. Errefelé meg a traverz mókus:


 Punk never dies:


 Dombos vidék ez. Lö Tolna. Valójában egyszerűen csak Marne-vidék: 





 Az egyik pihenőmben Deutsch Tamás méretű taplógomba volt felettem. Megnéztem és pontos fajtája a taplón belül: bagolygomba.


 Szép kis faluba érkeztem - mint az a tegnapi képeken is látszott már, errefelé is ez a jellemző, hagyományos építkezési stílus:










 Egy fiatal pár házikójának emeletén kaptam ma szobát. Kedvesek, lelkesek, és semmilyen idegennyelven nem beszélnek, pedig én próbálkozom.

 A kertjük és a házuk viszont szép, innen írom ezt a naplót:



Comments

Post a Comment

Popular posts from this blog

51. nap, Utolsó nap az Aosta-völgyben

Image
  Pont-Saint-Martin - Bollengo, 30,24km (Sum: 1.534,4km)  Szép kis városomból egy izgalmas, sziklás terepen indultam tovább, természetesen felfelé.  Rendesen mászni is kellett. Imádtam így kezdeni a napot, semmi lacafaca :)  Itt az Aosta-völgyben ez a nagyon jellemző szőlőtermesztési metódus: vízszintes futtatás. Ezekkel a szőlőteraszokkal van tele minden domboldal.   Mind a svájci, mind az olasz oldalról motorosok százai zúznak felfelé a szerpentinekre. Azért nem egyszer volt ott bennem, hogy örömmel felpattannék a kis Rebelemre... De még inkább az, hogy be fogok szerezni egy nagy Chief-et, és Zsuzsival együtt járjuk majd be, motoron, ezeket a tájakat.  Stílusosan, amikor épp a legjobban tombolt a hőség, kaktuszkolónia bukkant fel - és onnantól már minden településen ott sárgállott a virága. Kicsit megszeppentő, hogy milyen forróság vár még itt rám az utolsó másfél hónapban..  Ma nagyon sokszor kis fura rejtekutakba, alagutakba vezetett be az út,...
Read more

Áttekintés: Egy hosszú séta összegzése

Image
 LONDON-RÓMA, 2.530,8   km, 2025. Április 21 - Július 30.  Összefoglalni egy három és fél hónapos utat (a teljes távollétem ápr. 15 - júl. 31.), nem tudom, lehet-e jól. Inkább csak kiemelek pár dolgot, és levonok néhány következtetést, tanulságot.  Jó ötlet volt-e ez a London-Róma zarándokút? Az egyik legjobb, 45 évem alatt.   Ki voltam égve, még nem súlyosan, de érezhetően. Beleöregedtem, testileg és lelkileg is abba a végtelen sok vállalásba, munkába és felelősségvállalásba, amikre hajlamosított személyiségem, mintázataim, nehezeim és eszméim.   Fáradt voltam, mind fizikailag, mind szociálisan és sajnos a világgal való kapcsolatomban is. Minden rendben volt igazából, minden szuperül ment, szeretet vett körbe. De már hiányoztam magamnak. Nagyon.  És ebben a hiányban már elfogyott a türelem, és sokszor nem ment jól (vagy legalábbis saját mércém szerint nem elégségesen) az együttérzés. Volt viszont egyre több neheztelés, harag, keserűség, csal...
Read more

Az első nap és előtte, egy hosszú út első naplója

Image
A London-Róma séta Elkezdem hosszú sétám naplózását. Nem hiszem, hogy minden nap lesz rá érkezésem, de igyekszem majd. Nekem is jó emlék lesz később, szóval minden fontos itt lesz mindig - a tervem szerint. Ez lesz vélhetően a leghosszabb poszt (ez most az összefoglaló jellege miatt valóban az lesz, de lesznek képek is, azokhoz lehet pörgetni), ezután már csak a kiemelkedő dolgokat örökítem meg.  Április 15-én reggel repültünk ki családosan (Zsuzsim, a 3 gyerekünk és Zsuzsi anyukája) Londonba, és jókat csavarogtunk + megnéztük együtt (Zsuzsival mi ketten újra, tavaly szerettünk bele, azért is szerettük volna megmutatni a többieknek) a The Lion King színházi, musical változatát. Aki még nem látta, mindenképp nézze meg a trailerét: The Lion King, London Broadway Ez a darab elsöprően lenyűgöző, a gyerekek fejében is kinyitotta a színház igazi potenciálját, úgy örültünk Zsuzsival.  Remélhetőleg kialakítja bennük az igényt, hogy járjanak egyrészt színházba, másrészt hogy bátran jár...
Read more