Outines - Brienne-le-Château, 28,67km (Sum: 788,4km)
Még egyetemista koromban ismertem meg egy lenyűgöző hangulatú és fantasztikus zenei élményt nyújtó Barabás Lőrinc Eklektric pincekoncerten a nu-jazz downtempo alfaját.
Ma végig ilyen downtempo élményem volt - a kifejezetten lassú, de nyugodtan ritmikus botorkálásom miatt. Ha lett volna mondanivalóm, minden bizonnyal belevágok egy chill-hop szövegfaragásba. De csak csend, szemlélődés volt bennem. Majd megérkezik az is.
A bal térdem jelenleg off. Mármint egy abszolút nem természetes pozícióban lépve tudom használni, csak lassan előre evickélve. Ha rendesen próbálom, most egyrészt túl erős a fájdalom, másrészt nem bír el.
Ha meg ebben a fura tartásban, akkor tudok járni óvatos lassúsággal, de néha még így is kibicsaklik alattam, csak a túrabotok miatt nem dőltem el párszor. Jókat nevettem magamon, teljesen kiszámíthatatlan volt, hogy mikor jön a meglepi. Szóval downtempo, impro-betétekkel :)
Holnap keveset szerettem volna menni, de sehol nincs szállás, majdnem másfél órán át próbaltam. Szóval kb 30km lesz holnap is. Végül is, ment így ma is. Volt már ennél sokkal rosszabb, Spanyolországban és Portugáliában is. Csak az út adója ez, van, hogy meg kell fizetni. Majd rendben lesz, megoldom.
Reggeli szántóföldes-lápos útvonal:
Találtam még gerendás-templomot:
Egyszer, pár percre volt ma erdő-élmény is. Még ha a pápai tiara le is maradt erről.
Kicsit hosszabban árnyas autóút. Szerettem, hűvös volt, madárdalos alig forgalommal.
Kb fél órán át sínek mellett haladtamban egész sok nyulat láttam, ill. volt egy szarvas, ami nagyon sokáig nézegetett, ahogy bicegve-billegve közeledek, és csak akkor futott el, amikor végre le tudtam volna értelmesen fotózni.
Volt egy óra, hogy nem tudtam járni, akkor behúzódtam egy fa lombjai alá, a hátamat meg egy ott rejtőző vaskereszt talapzatának vetve chilleztem.
Itt épp megnéztem, hogy saras lett-e az arcom a leülés/dőlés bonyodalmai során. Nem lett az, fura mód hátul, a nyakam valahogy. De akkor már megtartottam a képet, ilyen vagyok épp eldőlve, de békével fogadva :))
Összeraktam magam eléggé a továbbhaladáshoz, hogy tudjak még ilyeneket fotózni:
A legjobb buszmegállók így tolják:
Mókás ez a félig nyitott - félig csukott szemmel aggodalmaskodó ház, kakasszoborral az előterében:
Ez csak tetszett:
Egy szálloda kedvezményesen ad félpanziós ellátást+szállást zarándokoknak, beneveztem rá. Így sem olcsó egyáltalán, de így legalább volt ma mit ennem, 19h-ig esélytelen voltam, fura világ ez itt.
A szállasadó meg meglepett: 3 fogásos, és nagyon is jó vacsorát dobott össze nekem. Fura, mogorva csávó, de a nyelvi falak ellenére is megértette, hogy vegaként mire van szükségem, és vette a fáradtságot, hogy kreatív, ízletes fogásokat dobjon össze számomra.
Megoldotta a 3az1-bent szuperül, anélkül, hogy tudta volna, hogy nekem ez így pont a reggeli-ebéd-vacsora teljes bepótlása. És még mentes-söre is volt, szép epilógus egy bicebóca nap után:
Az evéshez nem kell térd, úgyhogy zökkenőmentesen megettem mindent-de-mindent :)
A holnaphoz kívánjatok jókat, kaland lesz így. Ez meg a ma:
Comments
Post a Comment