29. nap, Fresh restart

 Bar-sur-Aube - Baroville - Châteauvillain, 8,9km + 34,9km (Sum: 873,4km)

 Ahogy kedvenc terminátor-kormányzónk mondhatná: I'm back.

 Igazán csodálatos pár napot töltöttünk Párizsban. Párizsban és a szívünkben. Őrületesen jó volt feltöltődni egymásból, kapcsolódni egymáshoz. Nagyon jól jött, és kellett is, fizikálisan és lelkileg is ez a kikapcs és együttlét. Hiányzott nagyon a kis feleségem. Nagyon hálás vagyok - főleg neki, hogy meg tudtuk így oldani. 

 Érdekes, Franciaországban többször jártam már ezelőtt, de Párizsban valahogy még sosem - és Zsuzsi sem. Szóval ez így az első alkalom volt itt mindkettőnknek. Párizs természetesen gyönyörű, elegáns, történelmi, de modern is, eléggé rendben van. 

 Van egy jellemző hangulata, amit a világ francia hangulatként ismer filmekből, könyvekből - viszont pl. itt Észak- és Kelet-Franciaországban nyoma sincs. A déli tengerpartján az országnak persze már tapasztaltam többször valamelyest, de itt a legkifejezettebb. Ez leginkább párizsi hangulat valójában. 

 Természetesen zsúfolt volt már most május közepén is - ez a vonása nyilván nem annyira élvezhető. Ezen felül viszont eléggé ahhoz, hogy ki lehessen jelenteni: egyszer muszáj látni Párizst. És lehet, hogy többször is. :)

 Nem teszek be párizsi képeket, viszont mutatok egyet, amit az egyik metróvonalon kaptam el, fel is pattantam, és rohantam, hogy le tudjam fotózni, annyira megdöbbentett. No ki van a képen?:

 Nem, nem ő. Csak nagyon hasonlít, hasonlóan szép lelkivilágú sorozatgyilkos alteregojára.

 Miután Zsuzsit kikísértem a reptérbuszhoz (mint Londonban), vonatra pattantam, és visszautaztam Bar-sur-Aube-ba, ahonnan elindultam Párizs felé majd egy hete. Úgyhogy pontosan ugyanonnan folytattam az utat. 

 Tegnap este onnan már sétáltam is 8,9 kilométert, mert nem akartam nagyon sokat hagyni mára. Ezt most a mai naphoz csaptam. 

 Elindulva a városkából rögtön egy elég magas dombot kellett megmászni, jó erős kaptatóval kezdődött hát a visszarázódás. Viszont szerencsére végig erdőben. És gyönyörű volt, nagyon jó hangulatú - felettébb jól eső volt, hogy egy ilyen szép erdei út fogadott.

 A kis séta után egy pezsgészetben (ha van borászat, akkor ezek talán így) aludtam meg, jó drágán. Nem volt más lehetőségem, de ez van. Egy valóságos jégkamra volt egyébként a szoba, amit kaptam. Kockára fagytam elalvás előtt, de a paplan meleg volt, és végül nagyon jót aludtam. Az elég vicces volt, hogy a pezsgészet vendégszobájában Tokaji márkájú tv van:

 Szóval egész pihenten indultam ma tovább az úton. A mai útvonal szerencsére nagyon minimálisan érintett csak egy-két települést. Főleg szőlőföldek közé ékelve bújtak meg ezek. A többi időben viszont inkább erdőkben vitt magával az út. 

 Nagyon szép útvonal volt, jó hangulattal és erős kaptatókkal. Innentől már más jelleget ölt a vidék, lassan kiérek a mélyebb területekről, és érezhetően elkezdődött a petting a svájci Alpokhoz. Nagyon kövessé vált a talaj, magas dombokon át visz fel-le az út, és még hidegebb van éjszakánként. 

 Szóval mostantól már ez lesz főként a jellemző, hogy folyamatosan erőteljesebb fel és le hullámzásban töltöm majd a napjaim. De így, hogy nagyon erdőssé vált a táj, és egyre kevesebb lesz a szántóföld, egyáltalán nem zavar. Ha a lábam is bírja, akkor igazából ez így pont tökéletes, mert ezt élvezem igazán, erdőkben csatangolni. Nagyon szép volt a mai táj. 

 Kb f11 magasságában elértem és be szerettem volna járni a Clairvaux-i Apátságot. Ez egy ciszterci apátság, aminek elég erős múltja van, pl innen érkeztek a ciszterciták, hogy létrehozzák a bátaszéki, a szentgotthárdi, pilisi és a zirci apátságot is. 

 A francia forradalom idején az ellenállás egyik táborhelye volt - le is rombolták, majd újraépítették. 1808-tól 2023-ig viszont börtönként működött, még Victor Hugot is írt róla az egyik rövidebb történetének fegyházaként. 

 Szóval kíváncsi voltam rá, be szerettem volna járni, viszont a helyszínen lelomboztak, hogy két és fél óra az út, vezetett guide-al, és csak ekképp lehet bejárni, sehogy máshogy. A 2,5 óra már önmagában nagyon sok lett volna, így hogy egész napokat gyaloglok. 

 Emellett meg csak francia nyelven elérhető a körbevezetés, és bár szerintem elég sokat fejlődött a francia nyelvértésem az elmúlt hetekben, de azért ennyit nem, hogy két és fél órán keresztül egy vezetett guide franciául magyarázzon nekem. 

 Így erre most nem neveztem be, szomorkásan, de kihagytam. Pár kép fellelhető róla a neten. Én csak ennyit tudtam lőni róla:

 Szóval továbbindultam, és innentől már szinte végig az emített erdőkben voltam. Igazán élveztem, és nagyon jó utam volt. 

 A vége felé találkoztam az úton egy amerikai sráccal, Dominic-kal, aki kaliforniai, bár dolgozott Tennesseeben a Jack Daniels gyárnál is, túravezetőként. Az utolsó kb. nyolc kilométeren már vele gyalogoltam. 

 Nem szoktam ilyet, mert nem szeretek másokkal gyalogolni zarándokutakon. Jobb szeretem azt, hogy az ember önmagában, a saját csendjével és tempójában gyalogol, de most valahogy így ennek helye volt. 

 A srác különböző részeit teszi meg ennek a zarándokútnak, ráadásul nem is lináris sorrendben. Például már megtette pár hete egy észak-olasz részét, aztán lesétálta a Canterbury -Dover szakaszt, aztán elutazott Csehországba egy esküvőre, most egy hét múlva Szlovákiába megy egy esküvőre. Elég káoszban tolja :)

 Erasmusszal itt tanult több helyen is Európában, úgyhogy jó sok barátja van az öreg kontinensen, és most esküvői szezon van, úgyhogy ide-oda ugrál szegény. 

 Most egy ideig ezt a szakaszt járja be, aztán talán egyszer majd befejezi az egész utat, de most idén csak különböző etapokban, különböző részletekben kb Aostáig fog eljutni, tehát az olasz kezdőpontig. 

 Jó volt vele beszélgetni, jó volt egy kicsit végre értelmes kommunikációban angolul beszélni. És amúgy érdekes dolgokat, élményeket mesélt, jó volt kapcsolódni. Meg is hívtam egy pohár sörre. Magamnak meg találtam egy egész jó belga alkoholmentest.

 Amikor találkoztunk, még nem tudtam, hogy hol alszom. Csak elindultam, gondoltam, amíg a lábam bírja, addig megyek, aztán majd valahogy megoldom. Neki viszont volt foglalva szállása, és mivel ott volt plusz hely számomra is, ráadásul adományi alapon, így könnyen és  olcsón megoldódott ez. 

 Egy nagyon szép kis középkori városkába érkeztünk. Kifejezetten hangulatos, nagyon szépen megőrződött a múltból, jó itt lenni. Vicces, hogy olyan neve van, mint valami elegáns vacsora fogásnak, vagy valamilyen bornak. Jót is vacsoráztunk itt (legalább ettem valamit, sehol semmi nem volt ismét út közben, szóval reggeli és ebéd nélkül volt ismét ez a 35km).

 Nagyjából 2 hétig tart még a francia etap, utána 10-11 nap Svájc, aztán megérkezek majd Olaszországba, ha minden jól megy. A francia és olasz határ az egy nagy hegyfal, azon is át kell kapaszkodjak majd, és még nagyobb lesz majd a Svájc és Olaszország közötti Szent Bernát-hágó, kíváncsian várom ezeket. 

 Úgyhogy a következő három-három és fél hétben ez vár rám. Azért így etapolom, mert utána Észak-Olaszországban megint találkozunk majd Zsuzsival. Úgy volt eredetileg, hogy Svájcban, csak gyorsabban haladok, mint terveztem. Így amikor neki szabadsága lesz, végül nem Svájcba jön, hanem majd Olaszországba. Nem baj, majd egyszer bejárjuk együtt Svájcot alaposabban. 

 Zsuzsi következő eljöveteléig (ez egy vallási kifejezés is lehetne), elvileg pont megérkezem Olaszországba, ha minden jól megy. Meglátjuk, igénybevevő terep vár rám - de nagyon kíváncsian várom. 

 Újra úton.