Marac - Grosse-Sauve, 37km (Sum: 942,6km)
Bár sokat fotóztam ma, csak egészen keveset teszek be a blogba, mert most épp a semmi közepén alszom egy régi kőházban, és bent konkrétan semmi internet nincs. Kint meg 5 képet több mint 10 perc alatt tudtam feltölteni, miközben már jéghideg van. A képek feltöltésének a végére már kockára fagytam. Szóval mára ennyi.
Szuper reggelit kaptam Elisabeth-től, sósat!! Még sós vaja is volt (eddig mindenhol máshol csak cukrozott vaj volt az asztalokon). Végre ételt ettem reggel és nem csak gejl vackokat, juhuu! Úgy örültem, majdnem megölelgettem, de tényleg.
Ezt tegnap elfelejtettem említeni, de a tegnapi vacsorához készített salátában volt - sok-sok minden más mellett - farkasbab (más nevén csillagfürt)! Ezt talán kevesen ismerik, de páran tudják rólam, hogy mennyire szeretem.
Tavaly, az Azori-szigeteken ismertem meg, és azóta már kaptam is (köszönöm még1x :)), meg az Ázsia Boltban találtam is Pesten nagy nehezen. Erre itt meg simán csak saláta alapanyag. :)
Szóval minden szempontból hálára kötelezett ez a kedves hölgy. Úgy jött ki, hogy viszonozhattam neki kicsit. Egyrészt jóval több pénzt adtam, mint amit kért, másrészt meg miközben reggeliztem, szabódva oda jött, hogy tudok-e neki segíteni.
Nyugdíjas hölgyről van szó, így gyorsan megértettem a problémáját: fia, Philippe leesett az ágyról, és egyedül nem tudta visszatenni oda. Szerencsétlen meg ott ücsörgött a hideg kövön.
Philippe nálam kb 7-8 cm-el magasabb, erős csontú (az apja mali-i, tehát mulatt a srác, jó erős testet eredményező genetikával), de súlyosan értelmi fogyatékos férfi, beszédképtelen, nem is érti általában a verbális kommunikációt, be van zárva egy szűk világba a tudatában.
Nem volt egyszerű felemelni, és visszatenni az ágyra, komolyan kihívást jelentett, a problémás bal térdem majdnem nem tartott meg, igazából eléggé fájt is, de végül megoldottam, örültem, hogy tudtam segíteni nekik.
A tegnapi dzsindzsa-nindzsa működésemnek köszönhetően reggelre 2 kullancsot találtam magamban, gyorsan kiszedtem őket, kicsit még csodálkoztam is, hogy csak 2, hiszen csak úgy söpörtem a ruhámról, kezeimről a csodálatos földi ökoszisztéma apró seggfejeit.
Estére meglett egy harmadik is, talán holnapra is marad felfedezni való. Mindig alaposan végignéztem magam, de a táskákról, cipőkről, botokról stb is újabb és újabb delikvensek gondolják jó ötletnek az emberen élősködést. Tiszta NER.
Bár autóutak mellett haladtam egész nap, de egészen szép, szinte alpesi hangulatú településeken haladtam át délelőtt, egészen jó volt így a séta. Persze volt bőven aszfaltra fővés is, de ez úgyis elkerühetetlen.
Ahogy egy magasabb "hegyről" haladtam lefelé, megláttam a szemközti hegy tetején Langrest. Meg szerettem volna nézni, kecsegtető volt, hogy hová kell majd felmásszak érte.
A képek valahogy sosem adják vissza a valós magasságokat és meredekségeket. Nos, ez nagyon magasan volt, és kifejezetten meredek úton lehetett feljutni.
De feljutottam, pedig a domb tövében még 2 helyi le is akart beszélni róla, s hogy mindenképp szálljak fel a helyi buszra, hogy feljussak ezzel a heavybaggel. Csak mosolyogtam rájuk, s hülyének tettettem(?) magam :)
Ez még a domb aljában egy szép csendélet volt. Az utcán sétálgató kocsitulaj büszkén-leereszkedőn mosolygott rám, hogy a hipiszupi matchbox-kocsiját (ez Zsuzsi találó kifejezése az ilyenekre) fotózom.
Visszamosolyogtam rá beleegyezően, úgysem tudtam volna elmagyarázni neki franciául, hogy pont a memento fonákságát fotóztam, és egyáltalán nem a pénzes-óvodás brümmbrümmjéért vagyok oda.
Amikor felértem a várfalon belülre, az egyik utcában pont egy kigyulladt ház oltásához csöppentem. Még vagy másfél órán át füstben úszott az egész óváros.
Volt egy kívülről jellegtelen, belülről valamivel szebb katedrális is a főtér mellett, ezt az egy képet beengedtem róla ide.
A város Diderot-mániában lángol. Mindenhol az ő festményei, portréi, szobrai vannak, róla van elnevezve a helyi iskola, óvoda, bélyegük van stb. Az étteremben, ahol ebédeltem, a bejáratnál még a lábtörlő-szőnyeg is Diderot arcképpel volt hímezve.
És itt a híres enciklopédiája is, köztéri padként - ez pl. tök jól nézett ki, kár hogy nem tudtam most több képet feltölteni.
Érdekes élmény volt számomra figyelni ezt a rajongást iránta. Egyrészt persze hihetetlen nagyot alkotott enciklopédistaként, és a felvilágosodás gondolatiságának, eszmeiségének terjesztőjeként és aktív formálójaként.
Ezekkel (is) örökre hatalmas hatást gyakorolt általánosan az emberi faj kultúrájára, tudományos világára stb. Ezek örök érvényű és mindenképpen végtelen tiszteletet érdemlő érdemei.
Másrészt viszont a világot, civilizációnkat, közösségeinket és benne az egyéneket egyre borzalmasabban betegítő, rákos mentalitást katalizáló materializmus egyik felvilágosodás-kori nagy alakja volt.
Ennél károsabb vallás még nem volt a földön, és ez az egészben a legabszurdabb. Vallás ez, istenektől, magasabb eszményektől, saját magunk magasabb minőségeitől megfosztott embertelen világkép-dogma, melynek a vége a közöny, nihil, magány, az elkerülhetetlen értékvesztés, kiábrándulás és a rák.
A tudományos igénnyel semmi gond nincs, de a tagadással, ami a matérián túli dolgokra vonatkozik, azzal súlyos gondok vannak.
Addig vallás, amíg istenített szkepszisébe nem fér bele valóban a nyitottság. Az alázat, hogy lehet több a világ, mint hiszi. Súlyos dogmatikusság, mely inkvizíciós máglyáira dobálta mindazt, amit nem ért. Amikor a gyereket is kiöntik a fürdővízzel együtt...
Persze ez itt a szülővárosa, ő meg kétségkívül meghatározó történelmi, filozófiai, tudományos és kultúrtörténei nagy alak. Langrest megértem. A fajunk meg majd csak betalál középre a szélsőségekből.
Langres után jellegtelen kőutakon tettem meg még 20km-t. Egyszer tettem egy kitérőt, hogy megnézzek egy pofásabb château-t - de zárva volt a kerítés, csak ennyit tudtam elcsípni belőle:
Ide érkeztem ma, mindentől távol. Madarak járnak erre, meg vadul száguldó traktorosok, de ennyi :) Egyedül vagyok itt, ez valami afrikai missziókat végző, fekete-afrikai gyerekeket oktató és segítő, katolikus közösség puszta-háza (találtam egy katalógust, abból hámoztam ezeket ki).
A fürdőszobában nincs villany, de igazából kukk sötétben is megtalálja az ember a testrészeit zuhanyzás közben, szóval beláttam a megoldás bölcsességét.
Jéghideg van bent is, kőház-style, de amúgy egész pofás megoldás, zarándokoknak teljesen alkalmas a megalvásra. Jó nagy csend van itt, hogy már a madarak és a száguldozó traktorosok is elmentek aludni. Ahogy nézegetem a térképet, kb 4-5km-es körzetben egyedül vagyok emberi lény. Ez tök békés így, örülök neki.
Ez meg ahogy kiültem egy székre a hátsó bejárat elé, hogy a minimális net révén fel tudjam tölteni, összesen kb 25 percet várakozva, a képeket.
És most kicaplatok papucsban ismét a ház elé, hogy fel tudjam tölteni ezt a blogot. Utána meg gyorsan visszaugrok a hálózsákomba felolvadni.
Jó éjt, meleg takarót mindenkinek!
Comments
Post a Comment