33. nap, "Esik mocskosul az eső"

Montot - Bucey-les-Gy, 34,21km (Sum: 1013,2km)

Nahát, megvan az első ezres. Jippii :)) Persze, ha Párizst is idevenném, amiket ott császkáltunk a "pihenőnapjaimon" Zsuzsival, akkor már rég meglett volna, de mindegy is, ez csak egy szám.

Viszont azért határozottan írhatom, hogy a lábaimban érzem ezt az ezer km-t, kissé fáradtak :)) Mindenesetre azért lassan 45 évesen nem is rossz: 33 nap alatt 1013,2 km: ez 30,7-es napi átlag megtett km-t jelent.

Azért ez erős mérték, így, hogy naponta haladok ekkorákat, valójában pihenőnapok nélkül (Párizsban volt 1 :)). Jól van, megy ez még.

A francia legvégső, a svájci és az észak-olasz részeken viszont nem fogok tudni km-ben nagyokat menni, felfelé és lefelé lesz ez nagy kihívás, egész testet és főleg a térdeket erősen igénybevevő megterhelés.

A mai:

Nagyon későn indultam el a szállásról (10:30 körül), ami sose jó ötlet nagy távoknál. Viszont mizere van a szállásokkal. Egyrészt a környék miatt sokkal több a túrázgató túrista.

Másrészt kb 5 vagy 6 különböző zarándokútvonal halad át ugyanezen az alpesi hágó-részen (vm jubileumi év van a keresztény világban, emiatt sokkal többen indulnak zarándokútra mint egyéb években). És kevés a szállás, pláne az olcsó.

Emellett az éjszakák jéghidegek, plusz egy ideje minden éjjel zuhog is, közeledik Svájc, ahol irdatlan szállás-árak vannak, úgyhogy muszáj előre foglalni, nincs más esélyem. És ma reggelre 3 helyről is azt jelezték vissza, hogy teltházuk van, így muszáj volt ezeket intézni.

Ma egész nap esett. Pontosabban néha esett, de főleg zuhogott, és egy percre sem állt el az égi áldás. Nekem tetszik az ilyen, van egy jó hangulata szerintem. Persze nem a legkényelmesebb, sőt, de attól még nagyon szép tud lenni.

Montotból indulásom után kb 5km-el már ki is léptem a mai útvonalamról Dampierre-Sur-Salon-ba, mert ez volt az egyetlen esélyem enni ma valamit, és igazából már ebédidő is lett. Egy török gyorséttermet találtam csak, ami nyitva volt, gondoltam jöjjön egy kis száraz falafel, meg valami sali - de ezek is sokkal jobbak, mint a semmi.

Alapban nem kapott szolgáltatásmenedzsment képzést a tulaj: kb a "Mit akarsz?" hangulattal nézett rám, ahogy beléptem. Aztán teljesen türelmetlen lett, ahogy mondtam, hogy nem eszem húst.

Megpróbált elhajtani, hogy semmilyen vega cucca nincs, abszolút semmi, menjek máshová (ugyebár nem volt hová, nem autóval voltam, ezt amúgy nyilván ő is látta - csak nem érdekelte).

Vissza is indult a konyhába, ignorálva engem, de mivel valóban nem volt semmi más lehetőségem estig ételhez jutni (kicsit unom már a francia vidéket), nem csesztem rá az ajtót, hanem utána kiáltottam, hogy sültkrumpli.

A bent ülő vendégek, ahogy felnéztek, a pasas eszmélt, hogy nem venné ki jól magát, ha erre is tagadólag reagálna. De tisztán látszott rajta, hogy baromira beakad neki, hogy ki kell szolgálnia engem. Úgyhogy kértem majonézt is :)

Amúgy egy kevésbé seggfej lény megpróbált volna a dönerekhez adott salátazöldségekből, pitából, sültkrumpliból stb valami tálat készíteni nekem. Nem olyan nehéz ez, csak emberré kell evolválódni, és valóban törekedni arra, hogy kevésbé legyen maradi tufa.

Kb 15 perc várakozás után kaptam egy kis tál sültkrumplit és nevetségesen kevés majonézt egy kis temperás tálkában. Meg sem próbált mondjuk rátenni a kis tálra valami salátát vagy egyebet.

Persze rögtön ki is kellett fizetnem, és azt sem engedte, h kártyával fizessek, miközben a pulton ott volt előttem a terminál, és mások fizettek vele.

Ekkor azért felvillant belül a jelenet, hogy Bormegissza Gergelyként egy kétkezes pallossal jólesően lesegítem Eger várának faláról az gaz törököt, két egyenlő félre választva frizuráját, a fejével együtt...

De aztán körbenézve a kelet-francia városka jellegtelen gyorsbüféjében, elengedtem ezt a szép ötletet, és emelkedett kegyelmet gyakorolva meghagytam az életét az Oszmán félhold eme modortalan leszármazottjának.

Budapesten vagy bárhol, ahol értik, amit mondok, azért elég keményen beleállok ilyenkor, az egész étterem előtt a balhézásba. Nagy tanító nekem, hogy ezt itt nem tudom megtenni, nincs értelme bármilyen egyéb nyelven megszólalni.

Úgyhogy megettem, mi előttem volt, legalább volt valami, és ez volt a lényeg. És végül irgalommal telve (a sültkrumpli elég kevés volt) hagytam el karmikus találkozónk helyszínét.

Igen, Zsuzsi is pontosan megfogalmazta most Párizsban, hogy ez belőlem fakad, engem tükröz, és így is van. Ez után az eset után is sokat mentem magamban ezzel. Van még dolog bőven.

Visszatértem az útra, a szakadatlanul szakadó esőbe. Hamarosan teljesen átázva baktattam tovább, a cipőim is újra és újra megteltek vízzel, a vizes fűben lépkedve.

De annyira szép volt minden, és olyan jól esett csavarogni ezen a vidéken, hogy mosolyogtam csak az egészen. Jókedvűen vártam az újabb és újabb arcait a tájnak.

Nem írtam még róla, de már Champagne-ban is és itt is nagy Jeanne d'Arc kultusz van, ezeken a tájakon át masíroztak annak idején az ifjú hölgy és követői.

A legkeményebb ömlő zuháréban vigyorogva énekeltem Kern András Esik című klasszikusát. Aztán kedvet kaptam és az egész Ez van c. albumot végighallgattam és danolásztam.

Nem egy szuper zenei fenomén Kern (bár a hangszeres kísérete kifejezetten príma), igazából nem is biztos, hogy tud énekelni. Viszont ez az album hozzátartozik a gyerekkoromhoz, amolyan "filléres emlékeim" hangulatot hoz. Vannak elég vacak számok is a tracklistben, de mai napig nagyon szeretek pár dalt róla.

Jókedvű éneklésem nem hallotta más csak az esőcseppek, a táj, elég sok tehén és néhány ló. Mókás volt, ahogy nagyon mélán néztek rám, miközben mindannyiunkról patakokban csorgott a víz. De érdeklődve hallgatták, ahogy danolászok, más dolguk úgysem volt.

Annyira bőrig áztam, hogy estére az a gondolat fogalmazódott meg bennem, hogy engem is ki kéne majd csavarni, amikor majd végre szállásra érek - de aztán rájöttem, hogy az kiszorítaná belőlem azt az egy kis harci sültkrumplit..

Persze az ömlő áradat azt is jelentette, hogy Dampierre után már nem volt egyetlen pihenőm sem. Nem volt hová letenni a táskát, nem volt hová leülni, nem volt értelme megállni. 29km nonstop üzemmódban ismét. De élveztem, ez a lényeg.

Végül megérkeztem Bucey-les-Gy nevű településre, amit képtelen vagyok komolyan venni. Olyan mint valami alaposan aluledukált, francia, telepi rapper művészneve: Bjuszi lö Zsí, nagyon jópofa :)

De errefelé csak 50-el lehet rappelni:

Végül be tudtam vásárolni (holnap Jézus mennybemenetele ünnepük miatt az a minimális, ami nyitva lett volna, az is zárva lesz, úgyhogy szerencse, hogy meg tudtam tenni ezt a plusz bevásárló kiruccanást). No meg így tudtam vacsorázni is, micsoda flanc..