34. nap, Gyöngyök a sárban
Bucey-lès-Gy - Besançon, 35,62km (Sum: 1048,9km)
Reggel az első dolog, amit megláttam indulás után egy csigás kő volt, értettem a célzást, nem is vágtáztam, csak chill-módban vágtam neki az erős emelkedőnek a falu határában.
Ajándékként összefutottam azzal az angol-amerikai párral, akikkel még a 3. francia napomon (9., a teljes úton) összesodort minket az út. Azóta nem láttam őket, és azt hittem, már nem is fogom, mivel anno azt mondták, ők a mostani útjuk során csak Champagne-ig terveznek, és majd visszajönnek pár hónap múlva folytatni egy következő etappal.
Épp egy szép erdős, de erősen sártengeres rész elején tartottam (a tegnapi őrült zuháré utóélete), amikor megláttam őket egy vadászlesen madarakat fotózgatni. A férfi (Mike) gyorsabban felismert, mint én őt, aranyosan lelkendezett az újra találkozás miatt, aztán ebbe Mary is becsatlakozott, jól megölelgettük egymást, édes nagyon.
Végül megoldották, hogy Besançonig el tudjanak jutni, csak lassabban haladtak mint én, így a párizsi 5-napos (vagy inkább 4,3) kiugrásom után ma utol tudtam érni őket. Annyira kis vidámak, érdeklődők, számomra nagyon kellemes emberek voltak, hogy utána 3 órán át velük gyalogoltam. Ez is segített a nem rohanásban :)
Sokat beszélgettünk, sok mindenről. Nagy világjárók, érdekes helyekről, megélésekről meséltek, örömmel hallgattam (és a fejemben jegyzeteltem is). Megszerettem őket, ők is engem, elfogadtam a meghívásukat is, úgyhogy Zsuzsi: megyünk Liverpoolba, aztán Kaliforniába (ezen a két helyen élnek, de most egy ideig - pár hónap - Montanaba költöznek, ők így) ;)
A mai utam felénél ők megálltak, ma eddig mentek, de lehet, hogy holnap este találkozunk újra, mert ismét Besançonban leszek.
Sehogysem találtam szállást holnapra, innen 20-40km-en belül, minden telve van, szóval holnap megyek egy jót, de aztán visszabuszozom ide, és újra Besançonban alszom. Aztán holnapután hajnalban buszra pattanok, és vissza oda, ahol abbahagytam.
Így csináltam az angol úton is, csak ott Überekkel, mert nem volt tömegközlekedés. Itt legalább most lesz (remélem :))
Elbúcsúzva tőlük talán kicsit kevésbé volt már saras az út, szerencsére sok-sok órát tölthettem erdőkben.
Ez már Besançon elővárosa, elég elegáns kis falu volt, olyan mint Solymár Budapestnek.
Még sövény-kutya is akadt :))
Ez Besançon modern része, sokszor emlékeztetett más városokra, néhol Szegedre, néhol Varsóra, de leginkább Stuttgartra.
Ez meg már az óváros belépője. Ma inkább mostam, borotválkoztam, de holnap mindenképp bejárom: itt született Victor Hugo, az anarchista Proudhon és a mozi atyjai, a Lumière testvérek is.
Van sok római emlék, klasszik közepkori városkép elvileg, szóval holnap a nyakamba veszem az utcáit a napi útszakasz után. Ha még lesz erőm - holnap nagyot mászok, most jön az első, bevezető hegy.
És kis humor a végére, szeretem az ilyet:
Jó éjt, legyen szép az álmunk :)
Comments
Post a Comment