38. nap, Rainy Mountains

 Pontarlier - Les Echamps, 35,36km (Sum: 1.178,4km)

 Arra ébredtem, hogy dörög az ég, villámlik, és zuhog. Megnéztem az időjárás előrejelzést, és egész napra ezt írta, így hát békésen megreggeliztem (volt :)). Felöltöztem, majd a békés tudattal, hogy ma irtó vizes leszek, sáros és csúszós lesz minden a hegyeken, így kell megmásszam az ún. "Falat", nekiindultam az utolsó francia szakasznak.

 Ez még Pontarlier, ahogy áthaladtam rajta induláskor.

 Kellemesen nézett ki a házak felett az ég alja: 

 Van egy ilyen fura szobruk az egyik körforgalomban, nem is értem. Szerintem keresett szakma errefelé a gyermekpszichiáter.

 Ez amúgy az első hegy, amin át kellett keljek ma. Ennyi látszott belőle alulról :)) :

 Széép saras utak köszöntöttek a hegy aljában. Elég gyorsan meredekké vált az ösvény. És persze csak zuhogott, csak zuhogott.. Ilyenkor nincs hol megpihenni, leülni, menni kell tovább és tovább.

 Ez még felfelé egy kiszögellésről: Château de Joux erődítménye. Eredetileg is volt itt egy kastély, csak amikor a Napkirály elhódította ezt a területet a Német-Római császárságtól, akkor átalakíttatta erődnek, hogy sakkban tartsa a helyieket, meg uralja a "Só utat".

 Akik egyébként a mai napig nem szeretik a franciákat, és mindig autonómia törekvéseik vannak - olyan mint Spanyolországnak Baszkföld vagy épp Katalónia.

 Ami miatt viszont örültem, hogy láttam az erődöt, még ha csak a hegy oldalából is, az az, hogy itt halt meg egy szerintem kiemelkedő személy. Napóleon ezt az erődöt is - mint sok minden más kastélyt, erődöt, apátságot stb - börtönné alakíttatta át. 

 Sokra volt szüksége, mert bebörtönözte azokat, akik nem értettek vele egyet, vagy az uralmát támadták, kérdőjelezték meg bármilyen módon. Nem volt a szabad véleményformálás feltétlen híve ő sem.

 Volt egy haiti származású felszabadított rabszolga (színesbőrű), Toussaint Louverture, aki kezdetben tárgyalási közvetítőként szerepelt a francia királyi hadsereg és a Haitin fellázadt rabszolgák között, de aztán a rabszolgalázadás élére állt. 

 Kihasználva a spanyol birodalmi törekvésektől tartó franciák félelmét, rá tudta venni a franciákat, hogy mindenkinek szabadságot ígérjenek a szigeten. De nem állt le, tovább próbálta vinni a spanyolok segítségével a lehetőséget: teljesen szabaddá akarta tenni Haitit.

 Saját alkotmányt is kibocsájtott, magát legfőbb kormányzónak kijelölve, ezzel megsértve ekkor már Napóleon fennhatóságat, ill. mindenhol máshol a világban is el akarta érni a rabszolgaság eltörlését.

 Napóleon csellel elfogatta, elhozatta ide, és bezáratta. Sajnos már nem élhette meg, amikor halála után egy évvel felszabadult Haiti (már 1804-ben!), az ő általa felállított és kiképzett hadseregének - plusz a sárgaláznak és a briteknek - köszönhetően.

 Rázoomolva:

  Tovább a hegyen, a szakadó esőben: 

 Ez meg már máshonnan a hegyről, más nézőpontból: 

 A második hegy látképe, fő a változatosság :))

 És az útjai:

 Szó szerint bokáig süllyedtem a saras esőpatakban felfelé. Minden egyes lépésnél. Sok km-en és függőleges emelkedésen keresztül. Olyan lábizmom lesz, hogy ihaj. Hihetetlen nagyot kellett küzdenem a feljutáshoz.

 De meglett (milyen gyors ezt így összefoglalni pár mondatban, és közben meg hány órányi küzdés volt), fent már egy békésebb fennsík fogadott. Itt is zuhogott az eső, de már más volt mégis:

 Aztán a legkeményebb zuháré itt fogadott, amikor kiértem az erdőből. Hihetetlen mennyiségű víz, döbbenetesen erős szélben: gyakorlatilag napszemüveg nélkül nem tudtam kinyitni a szememet, abban meg nem láttam, csak ha kb 3-4 mp-enként az ujjaimmal ablaktörlőztem egyet. Végtelenül, végtelenül bőrig áztam, ilyen zuháréban még soha nem voltam. És még nagyon sok km volt hátra, hideg volt, és esett az eső, továbbra is. 

 Ázott verébként bandukoltam át esőben pácolt sífalvakon.

 Hatalmas faragott arc szájában a postaláda, menő volt:

 Amikor már azt hittem, nem fogok még egyszer bokáig merülni a saras-latyakos vízbe. Nem is, itt lábszárközépig sikerült:

 Végül egy síházban találtam szállást, konrétan ez a legutolsó ház Franciaországban, ezen a részen, mindössze 300m már csak a határ. Holnap konkrétan indulás után 5 perccel már nyújtom is az útlevelemet, és irány Svájc.

 Amúgy nem akartam ekkora távot megtenni a 2 hegy megmászásával együtt, és egyetlen leülés, pihenő nélkül, de ez lett belőle. Holnap nagyon rövidet szeretnék menni, mert szerintem nem fognak tudni megszáradni itt a dolgaim, állt a víz mindenemben. Úgyhogy holnap csak pár km Svájcban, aztán pihi, ha minden jól megy, és találok szállást. 

  Megérkezés és mindent mindenhova kiteregetés után még felvettem egy videót egy női csoportnak, akiknél Zsuzsival vállaltunk havi bejelentkezéseket. 

 A korábbi alkalmakat fel tudtam venni otthon, de erre az utolsóra már nem jutott időm indulás előtt. Most meg kellett oldani a határidő miatt, szóval rögtönöztem egy stúdiót :)) A mikro kifejezetten formás a könyvek alatt :)) Nagyon jól állt nekem a szívecskés kanapé. No de női csoport, oké ez.

 Aludjuk át Svájcba magunkat, várom már ;)