39. nap, Bienvenue en Suisse

 Les Echamps - Orbe, 19,63km (Sum: 1.198km)

Reggel, kilépve az ajtón ez fogadott:

 Ez meg 300m-re. Ennyi a határ. 2 kő, közepükön vonallal. Az a kis jelentéktelen vonal nem csak 2 ország határa, de vallási töréspont jelzés a katolikus Franciaország és a protestáns Svájc között. Ez sok mindent okozott a törtélenem során.

 Nem is kellett messzire menni kis jellegzetes svájci faluképig.

 Kaptam az erdőtől reggelit :)

 Aztán ismét egy folyóvölgybe vitt le az út, és azzal együtt ereszkedtem le a hegyről.

 A sár az elég erős volt a tegnapi hatalmas zuháré után. Meg se kottyant a tegnapi után :) Szerencsétlen cipőim viszont eléggé ramatyul vannak már.

 Minden szikláról csorgott lefelé a víz, irtó párás volt minden.

 Sokszor irtó magasan a folyó felett vitt az út, vékony peremeken. Időnként volt biztosítás, a legtöbbször nem.

 Néha a magasban haladva nem tudták máshogy megoldani a túraösvényt, csak gyalogos alagutak fúrásával a sziklákba, ezek nagyon hangulatosak voltak. 

 Gyanús volt viszont, hogy a közép-francia területekről bíztak meg valami mélynövésű csapatot hozzá, mert kb váll magasságig értek. Rém lüke törpjárásban kellett áthaladnom, mivel a nagy hátizsákkal a hátamon előrehajolni nemigen tudtam.

 Távolról csak egy szikla a túlparton.

Közelítve sziklafal, zergével.

 Igazából továbbra sem értem, hogy a zergék miért is csinálják ezt. Mármint veszett sok növény stb. van vízszintes viszonyok között is. Miért kell minden nap folyamatosan kockáztatniuk a majdnem függőleges sziklafalakon? Miért jó ez? 

 Nem mondom, egyszer-kétszer jó buli, meg izgi, menő, vagány. Gondolom el lehet ott jól menekülni egy éhes medve vagy berágott borz, tüzelő palotapincsi elől. De amikor nem muszáj, akkor minek? 

 Nagyon kíváncsi lennék, hogy a faj evolúciójában mi vitte rá ezeket a sziklakecskéket arra, hogy, és ez a lényeg: amikor van vízszintesen is minden, akkor is a függőleges falakon szambázzanak? 

 Amikor fent vannak a magashegyek ormain, törpefenyők világában, oké, sima ügy. De hát itt ez nagyon nem szükséges. No mindegy, nem vagyok zergológus.

Dzsungel-folyó volt ez is, imádtam:

 Ott ácsorgott az egyik kövön egy szürkegém.

 Elkezdtem osonni a parton, hogy közelebbről is lefotózhassam. Nem gondoltam, hogy sikerülni fog, azt hittem elég nagy neszt keltek a nagy zsákkal, cuccaimmal ahhoz, hogy elriadjon, és akkor gém over lett volna. 

 De vagy elnyomta a neszeimet a folyó hangja, vagy nem érdekelte, hogy osonóst játszok. Vagy csak egy bábu, gémereknek, és ez a helyi természetjáró szövetség gémification masterplanje.

 Kiérve a folyóvölgyből végre látszott  valamennyi Svájcból nagyobb léptékben is. Azért ez az ország elég jól néz ki. 

 Egy ideje már haladtam a medencében lefelé, amikor visszanéztem, és végre látszott valamennyire a hegy, amire tegnap felmásztam a sártengerben-zuháréban. Hogy ma lejöhessek.

 Persze itt sem áll távol tőlük a château-építészet. De ez legalább jól néz ki. Inkább, mint egy Erkel színház.

 Pipacsrét svájcban, jól nézett ki. Hiányzott róla viszont a legtüneményesebb Pipacs ;)

 Őt csak úgy véletlenül lefotózta a telefonom, most meg beteszi ide. Mik vannak?

 Ma itt alszom, sikerült bekérnem magam egy parókiára.

 Nem túl szép, de van, és ez a lényeg ;)

 

 Mivel van konyhája is, főztem is abból, amit egy közeli kis boltban találtam.

 Szóval ezt a napot már Svájcban tettem meg, örülök, hogy átjutottam, fárasztott már Franciaország. Itt pár szempontból hasonló persze, de sok mindenben más (pl horribilisen drága :)), majd meglátjuk, ez mennyire jön ki a séta során. 

 Utoljára 19 évesen voltam Svájcban, nem most volt. Örülök, hogy elérkeztem az újraismerkedés lehetőségéhez. Au revoir la France, Bonjour Suisse ;)