41. nap, Lausanne megéri

 Vufflens-la-Ville - Lausanne, 25,85km (Sum: 1.260,8km)

 Pl. a fáradtságot, de az ideutat is. 

 Készítsünk koktélt: tegyünk bele 6 ágyat, ebből csak egyre egy nagyjából másfél mázsás - amúgy kedélyes és kedves - svájci csávót, aki elhatározta, hogy elindul a Caminon, innen Svájcból, hogy lefogyjon. Tegyünk be a többi ágyra is különböző férfiakat. 

 Kapcsoljuk le a lámpát, kezdjenek el aludni, majd jóval az elalvásuk után érkezzünk be a közös alvóhelyiségbe, mert telefonáltunk, blogot írtunk egy szeparált - de nem alvásra alkalmas -  helyiségben. Belépéskor szembesüljünk:

- a svájci srácból hihetetlen hangorkánként áradó, a skálán már az epic mértéket elért horkolással, amit prímszámfüggvény eloszlásban időnként megszakít egy-egy felnyögéssel, időnként kásás francia vagy épp német szavakkal, sokszor furcsa effektekkel.

- a többi ágyról teljes döbbenetben és alvási képtelenségben szikkadó figurákkal, akik már rezignáltan belátták, hogy ebben a hangorkánban nem lesz alvás. 

- viszont döbbenet sűrű lábszagot így is tudtak produkálni.

- ébredjünk rá, hogy a benti sötétben nem fogunk boldogulni valami ablak kinyitásával, hogy csökkentsük az idegrendszert támadó kínzógázt. Ébredjünk rá, hogy tudatunk mélyén egy részünk rettegni kezd, hogy ez a szag beépül a hámszöveteinkbe, az orrnyálkahártyánkba, és örökre velünk marad.

- ébredjünk rá arra is, hogy olyan régen használtuk utoljára a füldugókat, hogy nem jutott eszünkbe előpakolni, mielőtt kimentünk a szobából. Most meg fogalmunk sincs, hogy hol lehet, a nagy hátizsákban, viszont villanyt nem kapcsolhatunk.

- amikor megpróbáljuk megkeresni, olyan zajjal jár, hogy végül elengedjük a dolgot, így füldugó nélkül maradunk.

- aztán adjuk hozzá a telő órákat, amikor mi is képtelenek vagyunk aludni, a veszett fűrészeléstől.

- ezt a koktélt úgy hívják: 35km után, a következő napi kb 25km előtt ne aludj semmit. Csak kb fél órát, amikor hasztalan alvással próbálkozás után felrázod a svájcit, hogy most már üljön fel, és elmélkedjen a hülye ötletén, hogy dormitoryba foglal szállást magának és a garatjában turnézó tatár katonai csataharsonás zenész-századnak. 

 Amíg ücsörgött megszeppenve, azalatt gyorsan elaludtam (gondolom a többiek is), hogy sokkot kapva ébredjek kb fél óra múlva arra, hogy rohamra indultak ismét a tatárok. Nem volt egy jó éjszaka, zombiként indultam neki a mai útnak.

 Viszont legalább könnyebben, a heavybagemet bent hagyhattam a hostel csomagmegőrzőjében. Ami nekem tökéletes volt, mert a hostel a Lausanne bevárosába vezető útvonalon helyezkedik el.

 Hulla fáradtan elsétáltam a vasútállomásra, ott elkaptam a vonatot Vuffliba. Majd ott leszállva elkezdtem felmászni a domb tetején lévő faluba, hogy folytathassam az utamat. Eddig nem nevezném jónak az élményt. Utána viszont szuper volt, végig, szép és könnyű utam volt ma. 

 Vuffli főutcája:

 Távolban a hegyek, emlékeztető, hogy merrefelé tartok: 

 Egy patkánykoma mosakodott az ösvényen, szerintem valami hallásproblémája lehet, mert egész közel jutottam, mielőtt megálltam, és nem vett észre. Végignéztem türelemmel, ahogy megmosakodott, nem akartam megzavarni. Amikor végzett, lassan elindultam felé, utána már elszelelt.

 Nem csak a tegnapi lezárt úton omlanak össze a túraösvények a sok víz hatására: 

 Kis folyóparti pihenő. Nagyon jó chill volt.

 Aztán kiértem a Genfi-tó partjára. Ez a tó a Balaton után Közép-Európa 2. legnagyobb tava, elég jól néz ki.

 A tó partja üdülőkkel, villákkal van tele, párat lefotóztam, de aztán rájöttem, hogy felesleges, végtelen van belőlük. Itt az egy négyzetkilométerre eső nagyon gazdagok száma olyasmi lehet, mint a Széll Kálmán téren a proliké.

 Volt sövényút is:

 Aztán visszaérve a hostelbe döntöttem egy merészet: ugyanitt alszom. Olyan veszettül messze volt az eredetileg mára kinézett (szintén tömeg-)szállás, hogy elengedtem, és kértem itt egy ágyat. Most egy 4 ágyasban vagyok, 3-man vagyunk benne. Kíváncsi leszek. 

 Lefürdés és elrendezkedés (füldugó kikészítve) után bementem a belvárosba, hogy bejárjam a rég látott Lausanne-t. Jó hely ez, késő estig bent csavarogtam. Kevés fotót készítettem, inkább csak élveztem a hangulatát (és ettem egy fantasztikus rament). Ez egy nagy egyetemváros amúgy, szívesen lettem volna itt hallgató. 

 Egészen elképesztő, hogy annyira meredeken emelkedő, multi-dombos szerkezete van, hogy a teraszos építkezése miatt jellemző az az agyszaltóztató élmény, hogy bemegy az ember az utcáról egy áruházba a földszinten, beszáll a liftbe, felmegy a másodikra, és kilép az utcára. Ez már 26 éve is lenyűgözött itt, hát most is.

 Szép város, abszolút élhető, nagyon jó hangulata van, teljesen kozmopolita, ezt én nagyon szeretem. Csak el kell fogadni a folyamatos hegymenetet az utcákon, néha egészen meredeken és hosszan. 

 De ez meg igazából egészséges, egy idő után teljesen megszokható. Szóval érdemes kikapcsolni a megszokott magyar síkság-preferenciát. Ebben a városban tudnék élni, érdemes ide eljönni mindenkinek.

 Csendes és szemet nem csípő éjszakát kívánok mindenkinek!