42. nap, A gyémánt tó kincsei

 Lausanne - Montreux, 36,9km (Sum: 1.297,7km)

 Békésen, jól aludtam most végre, nem volt hangos horkolás és büdös sem. Fontos dolgok ezek :)) Reggel húsvéti hangulat volt a hostel konyháján.

 Szemerkélő esőben indultam el, ez kb délután 1-ig folyamatos volt (de nem bakancsbeáztató égszakadás, csak pont kellemes, jó hangulatú).

 Lausanne a központja, 1915 óta az Olimpiai mozgalomnak. A NOB mellett több mint 50 nemzetközi sportföderációnak is itt van a székhelye. 

 Svájc jó helyszín a semlegessége, békéssége, és anyagi-infrastrukturális-kulturális magas színvonala, továbbá multikulturalitása és -lingualitása miatt. (Meg irtó szép, jó hangulatú és elegáns hely, én is örömmel választanám bárminek a központjának :)

 Ez az Olimpiai Múzeum:

 Mellette sok fancy szálloda sorakozik, van, amit régi kastélyból alakítottak át.

 Ez az Ouchy partszakasz híres C betűt formáló szobra, az Éole. Valójában ez egy hatalmas szélkakas. Mellette 4 monolit áll, amelyek mindegyike egy-egy félkör alakú kivágással készült. 

 Amikor a szél elfordítja az Éolét, és a C-forma teljes kört alkot az egyik monolit kivágásával, akkor pontosan meg tudják mondani a helyi hajósok, hogy a 4 jellemző szélirányból melyikre érdemes felkészülniük a következő órákban.

 Schiff András programjának plakátja a kikötőben.

   

 Egy majmócákkal kezdődő tóparti parkban találtam egy thai pavilont. A svájci-thai diplomáciai kapcsolat 75. évfordulójára adta Lausanne-nak a thai kormány.

 Kifejezetten hangulatos, sokszor nagyon szép partszakaszon hagytam el Lausanne-t.

 Aztán megérkeztem a borvidékre.

 Lausanne-tól Montreux-ig, tehát pont a ma általam bejárt területen húzódik Svájc egyik leghíresebb borvidéke, a Lavaux, ami az Unesco Világörökség része. Közvetlenül a Genfi-tó partján emelkedő dombságról van szó, pazar látvány volt áthaladni rajta.

 Csodaszép volt a tó, a félig felhős, félig ragyogó napsütéses délutánban. Egészen bámulatos.

 Már a 9. században készítettek borokat ezeken a domboldalakon, majd a 12. századtól ciszterci szerzeteseknek adta a lausanni püspök a területeket, hogy műveljék meg, és készítsenek nagyszerű borokat, Isten dicsőségére. 

 Mai utam alapján igen dicsővé sikerült tenni a Pantokrátort a szorgos szerzeteseknek. Fantasztikus terasz- és csatornarendszert alakítottak ki, amit gonddal megőrzött, és továbbfejlesztett az utókor.

 Nagyjából 10.000 teraszon művelik a szőlőt, főleg az eredetileg is helyi Chasselas fajtát, emiatt leginkább a fehérborokról híres. Legfőképp a Dézaley-ről. Igazából ez egy nagyobb terroir, dűlő neve, az itteni talaj hozza ki a legkomplexebb bort a Chasselasból.

 Helyben itt úgy mondják, hogy "A három-nap hatás" formálja a boraikat azzá a népszerű itallá, ahogy a világban ismerik. 1. a Nap maga. 2. a Genfi-tó, ahogy visszatükrözi a Nap energiáját a szőlőtőkékre, csak már oldalról. 

 3. a sziklás-köves talaj eszméletlenül megszívja magát a Nap energiájával, és utána alulról leadja a szőlőtőkéknek (tanusíthatom, majd odaolvadt a cipőm talpa a szőlősorok között haladva, pedig még csak nem is volt tomboló a hőség ma.

 Nagyon megragadó volt, ahogy a szőlődombok szinte végtelen hullámzásának látványát csak a helyi kisebb vagy nagyobb családi borászatok épületei törik meg. 

 Irtó sok borásszal találkoztam út közben, figyelték az idénymunkások metszési és egyéb munkálatait, nézegették a szőlők, dűlők állapotát. Jellemzően aranyos, sálas-francia dizájnú, bajszos, őszbe csavarodott urak, akik mint a gyermekeiket, oly óvó szeretettel nézték a szőlőiket.

 Cullyba érve odaugrott elém egy borászat szolgáltató-bemutató központja, így hát nem tehettem mást, bementem, és kértem egy kóstolót a helyi szortimentből. A Dézaley tényleg remek bor.

 Veveybe érve egy gyönyörű, igazán jól létrehozott és nagyon hosszú plázsra vitt az utam, elképedtem, hogy mennyire jó lehet ott élni. Kb minden nap kint lennék, annyira hangulatos volt. A helyiek kint is voltak, látszik, hogy ott van a szociális életük valóban pazar helyszíne.

 Kifefejezetten jól zenéltek (Amandine Vox a csapat neve):

 Sokféle szobruk van ezen a plázson, néha igen meglepőek:

 Gogol:

 Eminescu:

 Egy villa:

 Nemtommi:

 Gyémántként szikrázott a tó vize, lenyűgözött egészen a szépsége.

 Aztán hosszú-hosszú gyaloglás után beértem estére Montreux-be, a híres nemzetközi jazz-fesztiválnak helyt adó "Svájci Riviérának" is becézett városba. Abszolút megértem, miért nevezik így, tényleg olyan, mintha ott sétáltam volna.

 Igor Stravinsky szerintem remek szobra:

 A fesztivál egyik színpada:

 Freddy Mercuryt is megtisztelték egy vagány szoborral:

 A naplementében a tó fölötti hegyek:

 És az estére megérkező esőfelhőkbe takarva:

 Ha valakit érdekel esetleg, az idei Montreuxi Jazz Fesztivál programja:

 Jó hosszú, sokat mászós nap volt a szőlődűlőkön, de igazán lenyűgözött a táj. Egy motorral vagy jó robogóval igazán jó pár napot el lehet tölteni ezen a vidéken.