45. nap, Kőmennyek

 Martigny - Orsières, 21,86km (Sum: 1.376,1km)

 Reggel csináltam fotót a szállásomról az apátság pincéjében. Ez nem ablakokon átszűrődő napfény hátul, hanem ügyesen megoldott spotfények, ezekkel elég hangulatos volt.

 Náluk van ilyen tábla is: mutatja a hegyi átjárók, hágók aktuális állapotát. Ahová én jutok holnapután, a Nagy Szent Bernard hágó még nincs egy hete, hogy megnyílt, eddig hó alatt volt. De most már mind a gyalogosoknak, mind az autósoknak zöldet mutat a tábla.

 És irány felfelé. Jelszó erre a mai és a most következő napokra.

 Kis Indy hangulat is megvolt.

 Az út egy pontján a kőtrollok országába jutottam. Igazi boka és térdgyilkos, sok km-en át tartó szakasz volt. De nagyon kalandos. Minden lépést meg kellett fontolni, és így is néhol billentek a lábam alatt a kövek. 

 Fantasztikus volt a teljes kiszámíthatatlanság, teljes jelenlétet követelt. Annyira végtelenül változatos volt, hogy nem győztem fürdőzni az élményben. Ahogy a testemet figyelem, kb 40 km-nek felelt meg a mai, nagyot mentem felfelé, nagy részét ebben a kővilágban. Hű, nagyon jó volt.

 Nagyon kevés képet készítettem a kőmennyekről, egyrészt mert szerintem csak olvasgatva sok lett volna, unalmas valószínűleg. Másrészt mert piszkosul kellett figyelnem közben minden lépésre. 

 Többször volt, hogy az egyik nagyobb kőre lépve az elbillent, és durván összenyomta volna a másik lábamat, ha a botjaimmal "dobbantva" nem tudtam volna kiugrani a mélyedésből, amiben álltam vele. Semmi bajom nem lett, kemény, de jó kaland volt. Nagy edzés a vállaimnak is, a nagy hátizsákkal a hátamon.

 Amikor véget ért ez a szakasz, rendesen elszomorodtam, elvették a játékomat :). Nagyon jó volt végre nem csak sétálni, imádtam, hogy izgalmas, hogy kihívás, hogy 0% monotonitás volt benne, hogy kellett használnom minden porcikámat, ugráltam, kúsztam, másztam, egyensúlyoztam. 

 Jól szórakoztam nagyon. Egy ilyen simán működne mindenhová Gergő-futtatónak, kéne egy ilyen Óbudára is :)

 Kezd látszódni, hogy már hol tartok:

 Tipikus helyi építészet, gerendaházak:

 Jellemző svájci hangulatok.

 

 Ez furcsa volt, a palánta--Buddha fejjel :))

 Egyre több az utalás az útvonalra, már nagyon közel Olaszország.

 Fürdés és kis mosás (igen, megint kellett, kimostam a mai ruháimat, így fent a hegyen nem kell majd ezzel törődjek, elég lesz a túloldalon, ahol van mosoda, jeejee) után találtam egy békés helyet. És most rendes vacsorát ettem végre, olyan jól esett.

 Kipróbáltam a helyi St Bernard sört. Semmi különös, de furdalt volna a kíváncsiság, inkább elkerültem ezt :) De elég is volt, ez után egy helyi üdítőt, a Rivellát kóstoltam meg.

 Még nincs vége persze a svájci utamnak, de az van, hogy nagyon beleszerettem ebbe az országba. Legalábbis ebbe a részébe, a francia területekbe. Azt tapasztalom, hogy könnyen meg tudnék tanulni franciául, de ráadásul itt szinte mindenki tökéletesen beszél angolul is, szóval praktikusan nincs is rá egyáltalán szükség. 

 Imádom itt a természetet, egyszerűen ragyog az élettől ez a föld. Még a nagyobb városok, pl Laussanne, Zürich, Genf stb. mellett is csodásan megőrzött, vigyázott ősvadonok vannak. 

 És nagyon élnek ezek az erdők. Nem is tudom, mennyi nyuszi, őz, szarvas, mókus nyargalt el az elmúlt napokban a közeledésemre. Ma reggel egy kis kölyökrókát rúgtam fel majdnem, mert épp a hegyeket csodáltam felfelé nézve, ő meg konrétan az út szélén chillezett. 

 A városok tiszták, az úthálózat pazar, jó és változatos a konyha a sok nemzetközi étterem miatt (nálam ez nagy plusz pont, imádom Budapestet is ezért is). 

 Teljesen természetes, ha valaki vegetáriánus, vegán, glutén- vagy laktózmentes. Ez itt nulla problémát okoz. Nem is értem, miért nem megy ez máshol, miért ilyen nehéz nem középkorinak lenni.. 

 A világ egyik legbiztonságosabb országa, és irtó nyitottak, segítőkészek és elfogadóak az emberek. Ez azt gondolom amiatt lehet, hogy konkrétan ez az alapja ennek az országnak. 

 Anno a nagy Német-Római Birodalom része voltak, majd a Habsurgok uralma alá tartozott a terület. Amikor a Habsburgok visszavonták a svájci területek korábbi szabadságjogait, 3 kanton összefogott egymással, konföderációra léptek, fityiszt mutatva ezzel az osztrák elnyomóknak. 

 A Habsburgok persze megpróbálták katonai erővel visszaszerezni az uralmukat, de a vagány svájciak több háborúban is következetesen visszaverték az inváziós erőket - amitől nagy celebek lettek Közép-Európában (mi lassan Nyugat-Ázsia vagy Észak-Balkán vagyunk, ne áltassuk magunkat).

 Emiatt egyre több terület (kanton) csatlakozott hozzájuk, ők meg örömmel fogadták őket, mert annál inkább nőtt a védhetőségük, illetve a gazdasági önállóságuk, "diverzifikálódott az erőforrás-állományuk".

 A svájci katonák, gárdisták - majd zsoldosok híre is elterjedt, a 16. századtól emiatt nagyon sok gazdag nemes, uralkodó és a pápa testőrei is svájciak lettek. Jó reklám az ország haderejének - egyszersmind ügyes elriasztás birodalmi törekvések ellen kifelé. Svájc földrajzi adottságai amúgy is irtó kemények a kívülről támadók számára.

 Teljesen ki tudtak szakadni a Német-Római Birodalomból is. Bár Napóleon seregeinek sikerült megszállnia egy időre az országot, és Bonaparte létrehozta itt a Helvét Köztársaságot, de ez gyorsan visszaalakult konföderációvá, ez vált be nekik :)

 Vannak itt is törésvonalak: egyrészt vallási megosztottság is van továbbra is (északi kantonok protestánsok, déliek katolikusok maradtak), de ez talán egyre kevesebbet számít.

 Másrészt viszont van egy láthatatlan határ Nyugat- (francia) és Kelet-(német) Svájc között. A francia nyelvű részek jellemzően liberálisok, minden értelemben, a német területek viszont kocka-konzervatívak. Ez képezi a helyi politikai nehezek, ütközések alapját.

 Harmadrészt a kantonok annyira önállóak ebben a szövetségben, hogy nehezen tudnak az emberek mozogni az országrészek között. Aki pl megszerezte magának a tanári képesítést az egyik kantonban, az egy másikban nem biztos, hogy kap engedélyt tanítani az alapján. És ez a gyakorlatban lehet a szomszéd falu is.

 Persze itt is vannak szegények, irtó drága az ország, túl nagy szerepe és súlya van a nagy bankházaknak, a pénzügyi- és hitelintézeteknek mind az országos, mind a helyi politikában.

 De virágzik a kultúra, az egyetemi világ, a nemzetközi szervezetek, a szolgáltatóipar, a fesztivál-világ, a zenei és egyéb alkotói finanszírozás. Kifejezetten magas színvonalú az egészségügy, az oktatás, a természet- és településvédelem. Meghagyják az emberek privát szféráját, és több kanton is adóparadicsomnak számít, nagyon magas az életszínvonal.

 A természet szépsége mindig is nagyon sok költőt, írót, festőt, egyéb téren alkotót ragadott meg, elsöprően érthető okokból :)

 Teljesen természetes a nemzetköziség, a sokszínűség, a kultúrálisan eltérő közösségek békés egymás mellett élése, az alternatív gyógyászati módszerek iránti nyitottság, a társadalom toleranciája, diszkréciója. Felnőtt, érett világ, nem elmaradott mint a mi szégyen-balkánunk, és nem túltolt beteg-liberális, mint pl az USA. 

 Elég jól betaláltak középre, és virágoznak így. Egy nem EU-tag, ami egy igazi, európai ország. Szeretem ezt az érettséget, nyitottságot, inspiráló társadalmi prosperálást.

 Fel is tűnt, hogy mennyi nevesebb személy költözik végleg, vagy legalább egy időre Svájcba. Itt élt sok éven át, itt is halt meg Tina Turner. A Genfi-tó északi partján el is sétáltam Shania Twain háza mellett, elég régóta itt él. 

 Itt élt Phil Collins is, és csak a sok tengerentúli együttműködése miatt költözött vissza az USA-ba. Charlie Chaplin, Yul Brynner, Julie Andrews stb, sokan. Még Joe bácsi (Joe Cocker) is itt élt élete végén a feleségével.

Teljesen megértem őket. Itt lehet élni.

 No de most csak aludni megyek a szállásra. Egy templom elég egyszerű zarándokszállása, ez nem annyira Svájc :))

 Holnap nagy emelkedő lesz, igazából végig. Nem hosszan, de igénybevevően, ideje pihenni.