46. nap, Gasztro Holdem Poker

 Orsières - Bourg-Saint-Pierre, 16km (1.392,1km)

 Könnyed, békés indulás után találkoztam először egy óvódás, azután pedig egy bölcsödés csapattal, akiket vittek sétálni a helyi erdőbe. Nagyon édesek voltak, hangosan, illedelmesen köszöntek nekem ("Bonzsúr, Mösziő"). 

 Persze visszaköszöntem kedvesen, mire az ovisok elcsodálkozva méregettek, a bölcsisek meg megijedtek. Lehet, hogy valami börtönviselt akcentusom lehet. Édesek voltak. Vidámak, várták, hogy az erdőbe érjenek. Nagyon szeretnivalók voltak.

 Az én erdőm - bár a képeken szokásosan nem fog látszódni, de meredeken ívelt felfelé, 15 perc múlva már folyt rólam a verejték, 25 perc múlva már a csuklómon át is levegőért kapkodtam. Hullámokban ez így volt végig a nap során, szerencsére voltak pihenősebb szakaszok is.

 Nekem nagyon mókás, amikor az abszolút semmi közepén, ahová még a mókusok is csak kirándulni járnak, van egy ilyen tábla, két jelentéktelen erdei út elágazásában, hogy Róma balra van - Rómától még több mint 1.000km-re. 

 Ez annyira anakronisztikus, hogy imádom, hálás vagyok értük. Szép gesztus a zarándokoknak, segít is.

 Mindenhol hegyi patakok vagy olykor folyók mellett vagy felett vitt el az utam. Élőben mindig lenyűgözőek, megszólítanak. 1-2 percre vagy néha tovább is megállok csodálni a kirobbanó energiájukat, tisztaságukat, frissességüket, szépségüket. 

 Nincs sehol oxigéndúsabb levegő, mint mellettük. Elemi erővel hatnak rám, talán másokra is. Igazán békébe viszik a lelkem.

 Ez nagyon sokáig így nézett ki, szinte függőlegesen kellett mászni, ultrakemény terep volt.

 Az lent egy híd, egy alsóbb szinten haladó útvonalon.

 Ez itt Liddes városkája. Konkrétan innen származik a raclette és a fondü sajt is. Amúgy persze sokféle egyéb sajtot is készítenek, de már egy hete hallgatom, hogy majd Liddesben kóstoljak sajtot, merthogy innen indult világhódító hadjáratra ez a két olvadt sajtos étel.

 Van sajt automatájuk is.

 És bementem egy helyi tejtermékes boltba. Ott volt pl ez a míves, klasszikus fondü készlet.

 Érdekes volt, mert ezt a kicsi, szinte jelentéktelen boltot találtam itt. Amikor Zsuzsival Angliában elmentünk barátokkal Cheddar Gorge-ba, ahonnan meg meglepetésre a cheddar sajt származik, ott nem is egy bolt volt. 

 És amiben jártunk, az egy elég nagy és modern, menő központ volt, hihetetlen választékkal, ügyesen felépített látogatói élménnyel. Anno szerelmünk is lett a cheddar. 

 Itt meg kb semmi, a lakótepeli Gizi néni sufniboltja. Persze nagyon messze van mindentől és irtó magasan. Mindenesetre meglepő volt, tekintettel arra, hogy hány ember eszik fondüt és raclette-et rendszeresen a világban.

 Csíptem a járműválasztékot a parkolóban :)

 Ez meg már ahová érkeztem, Bourg-Saint-Pierre hegyi falucska régi házai.

 Ahogy elindultam valami vacsorát keresni (bolt itt nincs már), egy kedves angol pár pókerezni hívott. Örömmel odaültem hozzájuk, majd nagyon elvertem őket, pedig ez általában nem célom, most sem volt az. De nagyon kiismerhetőek voltak. A pókerben az meg nem hasznos működés.

 

 Diszkomfortos volt nekem így, szóval a legvégén tettem egy javaslatot, hogy csináljunk egy "egy kör mindent viszt" - és feltűnés nélkül hagytam nyerni a lányt, szegény úgy örült, aranyos volt. 

 Velük amúgy párszor már összefutottam az úton. Ők egy ideig ezen az útvonalon haladnak, mert itt lehet átjutni a hegyláncon Olaszországba - nagyon sokan ugyanígy ezért járnak erre. Aztán Olaszországban majd más irányt vesznek.

 Nem bénán fotóztam, hanem a srác (Michael) ódzkodik a fotózástól, így csak Laurát tudtam megörökíteni. De ami izgi: a zsetonjaink chili paprikák és kesudiók voltak. Bourg-Saint-Pierre Gastro-Holdem Poker.

 Jó volt a játék, közben beszélgettünk kicsit. Viszont a srác olyan mértékben sérült, sőt törött, hogy nem volt képes odafigyelni semmire, amit más mond. Nagyon kényszeres, nagyon zárt, nagyon képtelen a kapcsolódásra.

 

 Érdeklődve figyeltem a lányt, hogy miért van ezzel a sráccal, de amit le tudtam olvasni róla, az csak az, hogy a saját nehezei miatt ő meg garantáltan olyanokhoz vonzódik, akik nem képesek szeretetet adni neki, miközben ő majd megveszik érte.

 Amikor már elfárasztott a srác nehézkessége, meg a kis karmikus pakkuk szomorúsága, elbúcsúztam, és tovább kerestem valami vacsit.

 Végül itt találtam kis melegszendvicset, meg egy kis pohárral mekóstoltam a helyi vörösborukat, kifejezetten finom volt.

 Rövid táv volt km-ben, de combos emelkedőket kellett teljesíteni. Kb a dupláját bírtam volna a távnak, de nem a holnapi táv meredekségével - no az keménynek ígérkezik. Szóval jó volt ez így mára, nem lett volna jó túltolni.

 Csendes templomi szállásom, a friss levegővel együtt nagyon álmosító, szóval a mát lecserélem a holnapra hamarosan. Holnap lesz az utolsó svájci napom, a nagy emelkedő, fel a hágóra. 

 Nem szoktam ragaszkodni - Olaszországot ráadásul imádom. De most nehéz lesz magam mögött hagyni ezt a békés, emberi, és nagyon friss és zöld világot. No még egy utolsó nap most. Aztán visszajövök, azt hiszem rendszeresen. Nekem való hely, nagyon jó itt, hála érte.

 Jó éjt!