49. nap, Hullámvasút

 Aosta - Châtillon, 31km (Sum: 1.467,4km)

 Muszáj volt a tegnap után nagyobbat pihennem, úgyhogy fél 8-ig aludtam, és utána is nehézkesen és lassan készültem el. Aztán várost néztem, és közben elég sok sportboltba is bementem, mert kellett vennem egy új inget, zoknit és egy új válltáskát is, az is meghalt még a felső svájci szakaszon. 

 Úgy tűnik, az utam során valamilyen szakaszhatáron is átkeltem a Hágón való átkelésemmel, és most jött a szokásos kapudíj.

 Aosta szép kisváros, de nem annyira a nevezetességei, mint inkább az esti hangulata miatt. Az nagyon rendben van, igazán varázslatos kis utcái vannak.

 Inget, zoknit könnyen találtam, viszont a válltáska kérdése mindenhol csak nemet csóváló fejeket eredményezett (ezért jártam be vagy 5 üzletet).

 Mindenki egy bevásárlóközpontot javasolt, a városhatáron kívül, sok km-re, szerencsére a mai útirányomnak megfelelően. Viszont egy autópályán. Úgyhogy az első 6km-t egy autópálya szélén bandukolva tettem meg. 

Elég lepattant üzletközpont volt amúgy, olyan masszívan a 90-es évek elejébe befagyott Skála áruház hangulata volt, annak megfelelő termékekkel. Találtam végül ott egy tipikus kínai válltáskát, remélem Rómáig kibírja.

 Letérve az autópályáról már 13h is elmúlt, mire rátaláltam a rendes útvonalamra. Itt 2 jellegzetes dolgot tudok kiemelni:

- szép házak. Nagy számban, mindenfelé, gyönyörű vagy legalább érdekes házakat láttam. Igyekszem disztingválni a fotók mennyiségével. :)

- hullámvasút élmény. Az egész napom innentől, majdnem 25 km-ben folyamatos fel-le volt. Olykor fel, néha 1000m-el magasabbra!, majd onnan megint le, szinte nullára, és aztán újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra... 

 Schobert Norbert fogyiport szívhat a combjaimról, olyan kemények már, mint egy üvegasztal. A hátsómon megtörik a fény, és elhagyja a Naprendszert. A hátam meg - no azt valaki megmasszírozhatná - darabokban 😅

 Majd minden településen volt egy kastély vagy legalább egy villa, amit persze itt is chateau-nak hívnak. Az egész környék még előszeretettel használ francia neveket, kifejezéseket, szavakat.

 Látszik, hogy itt is ezzel úrizálnak, a francia az elegancia, műveltség nyelve itt is - azon túl, hogy persze még adja magát a hely jellegéből fakadóan is. Szóval ez itt Fritália.

 Egy nagy kaptató majdnem tetején az út tűkanyarban elfordul balra-felfelé, de közben, a fordulóban, ott áll, a szakadék szélén ez a padocska. Irtó hangulatos volt, ki is ültem rá kicsit. Szépen látszott róla, az amúgy megérdemelten hírneves Aosta-völgy.

 Jóleső a hely tisztelete a zarándoklat felé.

 Sokfelé vannak elhagyott falvacskák. Ha időnként elfordul a hegyekből érkező vizek iránya, a falu ilyenkor arrébb költözik, követik a vizet (a talaj ilyenkor művelésre alkalmatlanná válik a korábbi területen).

 Ez meg már a tipikus francia település-nevű Châtillon. Jó volt végre kiszállni mára a hullámvasútból, azért az elmúlt napok után ez kifejezetten "combos" volt ma :)

 Azért ez egy valóban nagyon hangulatos vidék. De itt is ez csak estefelé, ill. borult ég mellett élvezhető. Napközben őrült forróság van.

 Ma kapuccinus szerzeteseknél alszok. Egy nagyon aranyos, félénk barát mutatta meg a szobámat. 1635-ben épült kis minikolostorban vagyok :) 

 A késői, elhúzódó indulás miatt csak 20:30 körül értem ide, a barát aranyosan féltő volt, sokszor hangsúlyozta, hogy bizonnyal nagyon fáradt vagyok, gyorsan menjek zuhanyozni, aztán aludjak tüstént! 

 Ebben az a nagyon mókás, hogy 2 emeletet és vagy 5 folyosót kell megtennem a kolostor útvesztőiben az egy szem tusolóig :)) 

 

 Szóval ezt most gyorsan megírtam, mert a zuhany után már valóban nagyon befáradnék, és összeszedem a zuhanyhoz kellő dolgokat, majd mindjárt újabb túrára indulok - remélem jól jegyeztem meg az utat a fürdőig, és nem kísértek majd éjjel a kolostor folyosóin :)