Bollengo - Cavaglià (21,09km) - Santhià (13,01km) (Sum: 1.568,5km)
Igen korán keltem, hogy el tudjak kapni valamilyen megoldást Torino felé koradélután. Azért így írom, mert épp ezen a napon volt sztrájkja az olasz tömegközlekedési dolgozóknak, így felborult minden menetrend.
2 busz nem is közlekedett, amit kinéztem, egyről pedig a nagy hegyi rohanásban végül lekéstem. Aztán végül sikerült elkapni Cavagliàban egy buszt, amivel elértem egy vonatot egy bokortelepülésen, hogy arról átszállhassak egy másik vonatra, Torino felé, Santhiàban.
Szóval csak kicsit volt bonyolult 😅 De sikerült megoldani 😉 Így ott tudtam várni Zsuzsit 20km-es masszív tereprohanás és busz+vonatozás után, széjjelfőve, izzadtan és tikkadtan, annál a megállónál, ahová meg ő érkezett - stílusosan: Porta Susa 😊.
De talán egy hajszállal így is szebb lehettem az ördögnél, mert örült nekem, szóval talán belefért így is :)
A rohanás sok kis településen vitt át, olykor minimális erdei szakaszokon. Azért itt már nagyon nem ugyanaz az erdő, mint fent a hegyekben..
Ez az első direkt a zarándokoknak kialakított pihenőhely az út során. Pont nem kellett megállnom pihenni (illetve vágtáztam, hogy elérjem a buszt), de a szívemnek jól esett a törődés :)
Ez a vidék a kastélyok földje, lépten nyomon kisebb-nagyobb kastélyok, villák gazdagítják a látványt.
Átnyargaltam Dég testvérfaluján :)
És ennél a Prancing Pony körforgalomnál hagytam félbe az utam, Cavagliàban, hogy kiruccanjak Torinóba. Hatalmas hőségben, fáradtan, a megcsúnyult tájtól enyhén elkedvetlenedve. Szóval jól jön a pihenés, feltöltődés :)
-----------------
Torinó jó élmény volt. Nem egy turistás város, pedig sok valóban szép látnivalója, remek éttermei, bárjai vannak, a Pó-folyó partja is jó bulihely. De valahogy mégsincsenek turisták, kellemes békét, szellősséget hoz az észak-olasz városba ez a furcsa negligáltság.
Jó apartmanunk volt, jót békéztünk, pihentünk, de pillanatok alatt elszállt ez a pár nap. Viszont lelkileg nagyon feltöltő volt együtt lenni, igazi ajándék volt, hogy ismét tudtunk kapcsolódni a hosszú útból kizökkenve kicsit.
Szeretem a feleségemet, nagyon. Köszönöm Zsuzsi, hogy vagy nekem!
-‐--‐------------
Visszafelé vonattal jutottam Santhiàba (itt szerencsére el tudtam foglalni az esti szállásomat, és le tudtam dobni a nagy táskát), majd busszal Cavagliàba, vissza a paripás körforgalomig. Onnan kis békés, könnyed 13km-em volt gyalog, előre-vissza Santhiába 😅.
Lehet hülyén/autin hangzik, de minden centimétert gyalog szeretnék megtenni, nulla kihagyással. Hiszen ez volt a terv: elsétálok Londonból Rómába. Ha kimaradt volna ez a 13km, akkor az már nem lenne pont ugyanaz az érzés utólag ;)
A nagy csomag nélkül szinte szálltam, kedves felvezető volt így ez a kis út a következő hetekhez.
Csapó 2:
Cavaglià amúgy egész jól néz ki:
Édes kis életélmény-kocsik:
Szépségszalon, bevállalós, találó névvel:
És Cavagliá után a forró út:
Pár km után volt egy kis árnyas pihenő. Egyáltalán nem voltam fáradt, de mivel most sehová nem kellett rohannom, beültem ide, és másfél órán át böngésztem a következő pár hét szálláslehetőségeit.
Amennyire sok már a VF-es útjelzés, kedves-odafigyelő tisztelgés a zarándokút előtt, meglepő módon annál nehezebb szállásra bukkanni, ami: 1. van egyáltalán, 2. nem zárt be, 3. nincs átalakítás/felújítás alatt, 4. nem bazi drága hotel.
Szóval még korántsem végeztem, kb 2 hétig sejtem előre, hogy hogy szeretnék haladni. De még majd finomítanom kell sokat.
Ez a tájék hajszállal szebb mint a francia vidék, szóval egy szavam sem lehet 😅
Bambára főtt nyuszi á lá porágyon.
Santhià főtere, bazilikája:
Az Aosta völgyből kiérve ez itt már Piemont lassan és forrón élő világa. Ez a torinói központú, borairól, agráriumáról, középkori városairól, autógyártásáról (FIAT) stb híres régió amúgy a második legnagyobb a régiók között Olaszországban.
Genovával közösen a fő motorja volt az olasz egységnek. Olyannyira, hogy a nagy Itália királyait a torinói székhelyű Savoyai-ház adta. Szóval a legtöbb olasz régió Piemontot utálja a legjobban a mai napig (különösen a szicíliaiak) 😅
Túl Anglián, Franciaországon és Svájcon már csak 2 ország van hátra: Olaszország vonatkozó szakasza és a Vatikán (jó-jó, ez utóbbi nem lesz túl hosszú és megerőltető, de attól még hivatalosan az 5. állam az úton).
Az olaszországi útvonalat kissé önkényesen ma 8 szakaszra osztottam fel, hogy tudjam valahogy tagolni és belátni az előrehaladásomat ezen a majdnem 1.000km-en.
1. Az Aosta-völgy - bejárva
2. Piemont - épp itt olvadok, még ha nem is pont a szépségétől - & Lombardia
3. Emilia-Romagna - itt jönnek majd az Appeninek, újabb hegyvidéki kaland (és remélem hűvösebb szakaszok)
4. Felső-Toscana (önkényes tagolás)
5. Alsó-Toscana (a híres, sokat emlegetett rész, amit amúgy én is imádok, legalábbis klimatizált járművel/motorral 😅)
6. Monte Amiata & Val d'Orcia vidéke
7. Lazio vulkanikus és tóparti szakaszai
8. Lazio forró síkságai és Róma+Vatikán, az utolsó purgatórium + beérkezés
Nagyjából 870km van még hátra. Ez még azért szép nagy menet lesz.
Comments
Post a Comment