59. nap, Denuklearizált terület

 Piacenza - Fiorenzuola d'Arda, 31,17km (Sum: 1.789,4km)

 Piacenza nagyobb, mint tegnap gondoltam. 7km-en keresztül tartott kijutni teljesen. Egész normális betonsávval kezdődött, 

 de aztán sajnos majdnem 5km-en át az autóúton kellett haladjak, a legnagyobb reggeli forgalom idején. 

 Sokszor gyalogoltam már út szélén, a mostani út során is nyilván, de ez most néha egész necces volt. Főleg amikor nem volt helyem az út szélén a nem gondozott bokroktól, fáktól, és ráadásul emiatt a türelmetlenül a gázt taposó autósok sem láttak, hogy ott vagyok.

 A kedvencem az volt, kb 6x történt, hogy a velem egy irányba haladó, tehát túloldali sávban egy robogós kielőzte az amúgy normálisan haladó autósokat. Emiatt a szembeforgalom (ami mellett az út szélén haladtam) kénytelen volt a szélre húzódni, hogy elkerüljék az ütközést. 

 Szélen meg ilyenkor próbáltam túlélni a dolgot. Igazából csodálkozom, hogy semmi kontaktom nem lett, vizuálisan párszor elkerülhetetlennek láttam.

 Volt, amikor volt biztonsági sávom, kár, hogy csak az utolsó kb 500m-en.

 A táj még ugyanaz, elvileg a holnap második felében kezdődik a hullámboogie.

 Denuklearizált terület volt ez. Ez megnyugtatott. Szeretek nem nukleárisan sugárzó helyeken sétálni, az évek múlásával lehet elkényelmesedtem 😉

Folyó volt. Elfolyt, s most álló.

  Itt viszont az úton keresztül haladt a folyó, megkerülni nem volt hol.

 Zsuzsi egyből azt reagálta, hogy biztosan élveztem az átjutást. Nem tudom, miért feltételez ilyet 😅 

 Ismét egy parókián alszom, nagyon szép a templom (San Fiorenzo), amihez tartozik.

 Zarándokos szuperhősös szoborka, I like it :)

 Ma kb 20km után nem bírtam tovább, és kihajítottam a cipőimből a talpbetéteket, egyszerűen annyira nem volt hely az ujjaimnak, hogy teljesen leőrölte már a kisujjakat. Amikor a kis pinkie-finger tényleg pink.

 Kecsegtető a holnappal kapcsolatban 😅 No mindegy, talpbetétek nélkül kicsivel jobb a helyzet. We'll see.