60. nap, 38°, de nem pálinka

 Fiorenzuola d'Arda - Costamezzana, 35,08km (Sum: 1.824,5km)

 Szép forró reggelre virradt Aprajafalván. Lassú, apró léptekkel indultam utamnak, kissé merev testhelyzetben, mintha Vlad Tepes bennem hagyott volna egy karót. De csak így tudtam úgy gyalogolni, hogy ne sziszegjek, mint Ká, a Mongúz Hazánk debil fajvédő csoport éves "Gyűlölködjünk a mász-képp gondolkodók ellen" Szabadszág-hídfoglaló bulijába cöppenve.

 Egészen Fidenzáig (23km) az unásig ismételt lapos, jellegtelen és forró agrárvidéken vitt az út. Ma 38° volt 12h és 16h között, de már hajnal 6:30-kor is 32°, ahhoz képest egész jól bírtam. 

 Viszont más nem: tegnap találkoztam, a folyón sáros lábbal átkelésnél egy másik zarándokkal - kb 2 perccel utánam egy német hölgy is odaért. Ő Berlinből indult (ott él a családjával), és Róma felé tart szintén. 51 éves irodai dolgozó, vagány csaj Stefanie. Ott segítettem neki kicsit, nem csinált még ilyet.

 Ma a Fidenza előtti szakasz kb 2/3-ánál egy temető melletti padon ücsörgött, nem volt jól, keringési zavarai lettek a hőségtől. Itt ugye nekünk gyakran egész nap során nincs árnyékunk, csak arra a pár másodpercre, ha valami mellett elhaladunk. 

 Tehát nem csak alapvetően bazi magas a hőmérséklet, és párás a levegő, de ezerrel tűz ránk, őrület energiával a Nap, ki vagyunk téve neki teljesen, napi sok órában.

 Szóval Stefanie szédelgett, bedobogott a szíve, elsötétült előtte a táj, nem volt jól. Szelíden megkértem, hogy hadd segítsek. Pár perc alatt rendezni tudtam, itt még nem volt nehéz. De annyira brutális katlan-körülményeink voltak, hogy nem mertem magára hagyni, Fidenza belvárosáig kísértem (ott volt a szállása).

  Jól tettem, mert bár többször megálltunk, hogy kihasználjuk egy épület vagy nagy ritkán felbukkanó fa árnyékát, és ilyenkor többször le is ültettem. De Fidenza előtt, egy gyalogos-aluljáró előtt pár méterrel összecsuklott. Be tudtam húzni az aluljáróba, ami mocskos volt, büdös, de legalább egységes, normális árnyékot nyújtott. Van egy Decathlonos ücsörgő szivacsom, arra rá tudtam ültetni.

 Rossz volt nézni, hogy mennyire kiütötte a dolog, ijesztő volt. Miután rendbetettem ismét (most kellett hozzá vagy 10-13 perc) rávettem, hogy holnapra csak 13km-t vállaljon be (ahol én alszom ma), és azt is kora reggel tegye meg. 

 És próbálja tartani magát a kis távokhoz, egyre délebbre megyünk Olaszországban, nem lesz hűvösebb. Talán másképp, kevésbé sokkolóan forró, de attól még komolyan kell venni.

Ez már Fidenza főterén kis kastély:

 És végre dombokon. Valamivel erdősebb is a táj. 

 Egy helyi Waldorf-suli, menő saját óriásbirtoka van.

 Ez Costamezzana, ahol ma alszom:

 Várva a landladyt, a kulccsal (ez 20h-kor volt, a Nap még ereje teljében):

 

 A lábaim fájtak, nem volt egyszerű, különösen az uccsó kb 15km. Vannak új vízhólyagjaim is, az egyik achillesem azt hiszem gyulladásba kezdett. Szépen kijön rajtam minden, végigaktiválódnak a terhelésre az egyes területek blokkjai. 

 A következő napokban ("fel-fel, az Appennineken át" 😉) kemény meneteim lesznek, szóval megyek is aludni, hogy regenerálódjak.