Bardone - Berceto, 21,7km (Sum: 1.879,5km)
Jó napom volt :) A recept egyszerű: erdő, fák, sok árnyék, hegyi táj. Pedig forróság volt továbbra is, a Nap valamiért azt hiszi, hogy ez itt a Szahara.
Nagyon meredek kaptatókon kapaszkodtam felfelé, dőlt rólam a víz, kemény fizikai igénybevétel volt. De ez így nekem már teljesen oké, a fák között, sokszor árnyékban. Ez így már embernek való. A természet az embernek való. Amit az ember csinál a természettel, az az embernek sem.
Rövidet mentem - ezt már korábban így terveztem, szóval még nem az "új idők szele", de jól esett ez a ráérősség, könnyedség. Jó lesz ez majd.
A következő két napom még nagyon kemény lesz és hosszú - ezt nem tudtam megoldani máshogy (annyira masszív hegyvidék, hogy nincsenek megalvási lehetőségek, csak a megszokott kb 30-35km-es távolságokban.)
Indulás után nem sokkal felértem Terenzo településre. Ennek megfelelően a mögötte lévő domb a Terenzo Hillo 😉🤣 Sorry, ezt muszáj volt :)
Beértem az Appenninek magasabb részeire, s bár persze nem egy Svájci-Alpok, mégis erősebb kapaszkodás kellett itt, mint a legtöbb helyen az Alpokban.
Ó, de imádtam ezt. Gyógyult a lelkem.
Ahol ebédeltem, a tulaj felesége jött ezzel a kis szépséggel. Hát egy ilyen vason minden nő szexi, de tényleg. Imádom ezt a stílust a nőknél, mennyire menő már, ha ilyen vasparipán hasít egy amúgy nőies nő :)
Látványpisilés közben rátaláltam az Excaliburra. Ingerelt kicsit, de nem akarok brit király lenni, szóval bent hagytam. 🙃
Berceto katedrálisa ötvözi a régi római, a reneszánsz és a lombard stílust, nekem bejött, olyan masszív-elegáns volt :)
Berceto egy kis gyöngyszem itt az Appenninek felső világában. Kifejezetten takaros, jó hangulatú, élhető és nagyon olasz. Ez egy jó hely. Annyira vacak a netem, hogy nem töltök fel több képet róla, de ide érdemes eljönni.
A kolostor, ahol ma este alszom, sok ezer embert fogad évente, különböző keresztény dzsemborik miatt, és van egy masszív magyar törzsgárda is, akik ide is járnak - ők festették ezt ide (van orosz, boszniai, albán ország-festmény is). Szívmelengető volt meglátni ezt a falon :)
A lábaim ma jól bírták, és bár persze még sok a seb, meg fájnak is valamennyire, de nem akadályoznak már, normálisan tudtam járni, sőt felfelé kaptatni, valóban nagyon erős lejtőkön, szinte egész nap. Ez már jó.
Holnap, remélem már délelőtt elérem a Cisa-hágót, ami az Appenninek ezen láncán biztosítja az átkelést, amikor nincsen nagy hó.
Az egyik korábbi zarándokszálláson azt mondták, hogy ez a holnapi szakasz, a holnaputánival együtt a Via Francigena legnehezebb szakasza, és ráadásul nagyon hosszú is.
A mai erős igénybevétel alapján el tudom képzelni, hogy mi lehet, de majd persze holnap kiderül. Ha lesz árnyék, fák - akkor részemről még mindig ezerszer örömtelibb lesz, mint a borzasztó, sivár szolárium-síkság.
Mindenesetre a hágón átkelve az ott már Toscana. Persze pár napig még (igazából végig ezen a héten) az Appenninek erősen mászós vidékén megy majd az út. Ezért is osztottam el a következő régiót Felső- és Alsó-Toscanára a saját besorolásom szerint. Ha a terveim szerint tudok haladni, jövőhét hétfőtől jön majd a híres, alsó-toszkán táj, túl a hegyláncon.
Addig meg remélem erdők és árnyékok szolgálnak majd lépteim helyszínéül. Legyen
áldott a gyönyörű természet, csodaszép Gaia!
Sok árnyékot adó erdőt neked!
ReplyDelete