64. nap, Genderszögek à italiano

 Pontremoli - Aulla, 34,87km (Sum: 1.944,4km)

 Most jót aludtam, és egész kipihenten vágtam neki a mai hosszabb útnak. Még gyorsan bejártam Pontremoliból, amikre tegnap már nem volt erőm.

 Valamiért az olasz települések sokaságában van valamilyen szobor vagy egyéb műalkotás, ami a Disney-mesékkel vagy karakterekkel kapcsolatos. Itt valahogy ennek nagy tisztelete, szeretete van.

 Javarészt szép utam volt ma, kis százalékban kellett autóutakon vagy jellegtelen síkföldön haladnom. Volt olyan is azért, de többségben volt az, amit kifejezetten lehetett élvezni. 

 Voltak kapaszkodók is, de egyáltalán nem lehet összehasonlítani a tegnapi kihívásokkal, magasságokkal. Ez szimplán fun-kategória volt. Az érdekes vagy szép részekből, ill. tipikus toszkán hangulatból most jöjjön pár kép:

 Találtam egy új ízt, ami nagyon tetszik: a gyémánt-cédrusból itt készítenek üdítőket is. Tejesen nekem való. Nyilván nem véletlen, hogy parfümben is ez illik hozzám az egyik legjobban.

  Egy hegytetőn lévő falucskában jópofa dolgot találtak ki: Az van kiírva (részben egy a képről lemaradt táblán), hogy ha ide feljutottál, akkor már küzdöttél egy hatalmasat. Ha ezután még mindig folytatni akarod, akkor üss be egy szöget. Aranyszínűt, ha nő vagy, ezüstöt, ha férfi.

 Ez ugye normál esetben valójában pont fordítva lenne helyes (Nap & Hold minőség), de itt Olaszországban (és jellemzően a medditerrán országokban) igazából teljesen pontos: a nők errefelé a csinosságuk felszíni máza alatt kifejezetten dominánsak, erőszakosak, maszkulin energiájúak. 

 Nyilván vannak kivételek is, de most általános tendenciáról írok - ez viszont nagyon látványos, Zsuzsi is mindig szörnyülködik rajta :). Irtó irritálóak amúgy, pont emiatt. 

 A pasik meg nagyon kasztráltak, hozzájuk képest holdak csupán. Ezt több olasszal is beszéltem mostanában, pl a páviai szobatárs Marcoval is, hogy az olasz társadalom legnagyobb sérülése: a Mamma... 

 Pár éve egy komoly elemzést is olvastam erről, hogy egyre súlyosabb társadalompolitikai problémát okoz, hogy az olasz férfiak egyre növekvő százaléka inkább egyedül éli le az életét, mint hogy egy ilyen diktátorkodó, számukra elviselhetetlen matrónával legyenek. 

 Konkrétan eszük ágában sincs párkapcsolatba lépni a helyi nőkkel, max szex. De inkább annak a hiányát választják, csak ne telepedjen rájuk egy kiállhatatlan sárkány.

 A cikk is kitért rá, hogy már alapvetően megnyomorodva lépnek ki a férfiak az életbe az anyjuk miatt. És persze hiányzó, ill. erősen sérült apai-, családi- és párkapcsolati mintákkal. És ugyanolyan tendenciákat tapasztalnak a saját korosztályukba tartozó nőkön, konkrétan félnek tőlük. 

 Ráadásul azt is írták, hogy már nem csak a túltolt dominánsság a probléma, hanem az utóbbi évtizedekben hideggé is váltak az itteni nők, a terapeuták és családsegítők tapasztalatai, beszámolója alapján. Tehát a bántások mellett még szeretetet, valós érzelmi kapcsolódást, mélységeket sem adnak - a legrosszabb kombináció egy nőtől. Tényleg kéne a fenének.

 Persze ennek a másik oldala meg nyilván a férfiak felelősségbe, elköteleződésbe és konstruktív erőbe nem beleállása, korábbi (?) csapodársága, léhasága, bájgúnársága. Nem is lehetett más választása a biztonságra, család működtetésére huzalozott nőknek, mint az amőba-pasik mellett bemenni túltolt amazon-szörnybe, teljesen logikus ívet ír le ez az egész. 

 Azért szomorú ez, hogy ez a valóság, ahhoz képest, hogy a világ meg mit gondol a helyi férfiakról, nőkről, romantikáról..

 Az utolsó 6 km-en hatalmas zuháré kezdődött, nagy villámlással, dörgésekkel. Nagyon jó hangulata volt. Ezt most nem éreztem fenyegetőnek, mint a svájci nagy villámtengert. Szimplán csak élveztem a lehűlő levegőt, az esőt, az égi koncert elementális orkesztráját.

 Holnap már 30km alatt fogok sétálni az új módinak megfelelően. Ebbe viszont pont bele fog férni egy jó nagy hegy megmászása, ezzel indítom majd a napot. Az Appenninek még nem búcsúztak el, holnap (is) még táncba hívnak :)