66. nap, Tenger és kapcsolódások

 Castelnuovo Magra - Montignoso, 28,6km (Sum: 2.002,2km)

 Jippí, átléptem a kétezredik km-t :) Szép 2-es kombó az összesített szám, női energia és kapcsolódás minőség többszörösen. És így is érzem. 

 Békésen készülődtem elegáncs szállásom privát szobájában - az égvilágon senki nem volt ébren a tanyán, csendben hagytam magam mögött.

 Annyira közel volt ez a tanya a tengerparthoz, hogy eldöntöttem, hogy - bár nem arrafelé megy az útvonal - biztosan nem hagyom ki, túlságosan szeretem a tengert. Szóval inkább sétáltam ma is többet, de ezt bántam volna. 

 Érdekes gyaloghíd vitt át a parti autópálya felett. Repülőbe építve.

 A gyaloglás tere kevésbé szép. De a háttér azért eléggé adja.

 Ecce a Ligur-tenger partja, kora reggel. Nem vadregényes, teljesen snassz üdülőövezetes. De nagy öröm volt bennem így is, nagyon vágytam már a tengerbe. 

 Szóval leraktam a cuccom egy árnyékos helyre, ledobtam a ruháim, és már bent is voltam a vízben. Hihetetlenül jól esett, úsztam egy nagyot (mókás látni a térképen, ahogy beúsztam a vízbe), aztán már csak lebegtem. 

 Azért sokat fogytam. Rámfért.

 A part után békésre hullámozva folytattam utam a forró aszfalton, majd néha magasabb dombokon, hegyoldalakon.

 Azok ott fent Carrara márvány-hegyei.

 Az egyik mai hegytetőn 10m-en belül 2 érdekes dolog történt. Az egyik, hogy sétálva a szőlősorok mellett egyszercsak a földön megláttam egy rózsafüzért. Ahogy ránéztem, az az intuitív megértés jött, hogy ez Augustiné, ő hagyta el valahogy, és boldog lesz, amikor este odaadom neki.

 Ezzel két dologban volt csak némi gond: nem tudtam,  hogy tényleg az övé-e, és nem láttam ismét napok óta, nem tudhattam, hogy este vagy bármikor látom-e még egyáltalán. De mégis olyan határozott volt ez a belső állítás, hogy felvettem a földről, és eltettem gondosan.

 A másik pedig egy borászat kapujában egy kedves gesztus a zarándokoknak: aki elsétál a kapujuk mellett, ingyen ihat a borukból, tölthet magának, amennyit akar. Kellemes, nagyon könnyed kis nyári bor volt. 

 Szerintem a hatalmas forróságban senki nem iszik belőle pár kortynál többet. De annál jólesőbb a szándéka és az önzetlensége a felajánlásuknak.

 Volt egy útszakasz, ami látványosan nem volt jó állapotban.

 Mókás viszont, hogy itt még a legalja aládúcoló kőrakások is az amúgy csillagászati árú márványból vannak. Itt mindenhol ez hever :)

 Az utcákon végtelen sora van a narancsfáknak, mindenhol a járdán lehullott narancsok rothadnak. Vicces érzés, amikor rádhuppan egy a fáról, ahogy elhaladsz alatta.

 Just another lemon tree. A sok narancs után megérkeztek a citromfák is.  

 Szállásomon (a fenti templom parókiája) önkéntesek segítenek a zarándokoknak. Kimosták a ruhánkat, és több fogásos vacsorát is készítettek, adományi alapon. Hummusz volt, kis kenyérkékkel, majd remek, gazdag saláta. 

 A főfogás az alábbi Panzanella nevű, hagyományos toszkán szegény-étel volt: pane vecchio con verdura. Vagyis a már kiszáradt kenyeret vízbe áztatják, kis sóval összegyúrják, majd zöldséggel és fűszerekkel összekeverik. Teljesen jó volt, mindenki szerette. 

 Desszertnek karamellizált rizstorta volt, majd görög dinnye, végül sárgadinnye. Amit ők úgy esznek, hogy megsóznak. Nagyon jó úgy, érdemes kipróbálni. A fogásokhoz sorrendben: könnyed rozé, majd erős, testes vörösbor, végül a desszertekhez prosecco érkezett. 

 Ahhoz képest, hogy egy lepukkant szokásos parókiára számítottam, és eszembe sem jutott, hogy lesz ma vacsorám.. Jófejek itt, nagyon.

 Az asztal körül mindenféle helyi és nemzetközi segélyszervezeteknél dolgozó önkéntes ünnepelte az egyikük szülinapját.

Rajtuk kívül 3 másik zarándok is van itt az asztaltársaságban : 
- a jobb oldalon, a sárga pólós srác Michele, olasz, Piacenzában kezdte az utat, pár napja.
- mellette, hozzám közelebb, a fiatal lány Theresa, cseh, ő Pontremoliban kezdett, 3 napja, Sienáig megy csak (ennyi szabadsága van).

- a harmadik pedig Augustin, aki pont a vacsora közepére esett be. Úgyhogy odaadtam neki a rózsafüzérét :)

 Jót és sokáig beszélgettünk így az asztalnál. Kapcsolódtunk, s bennem még most is hullámzik a körbeölelő tenger. Fontos volt ez most nekem, elemembe érkeztem. 

 

 Meg a kétezerhez. Jó ezt magamban őrölgetni. Erőforrást képez majd a tudatomban a jövőben, érzem, értem.