70. nap, Szólamok

Altopascio - San Miniato Alto, 31,72km (Sum: 2.104km)

A korai indulás bár kényelmetlen tud lenni, de mindig megéri, már csak a látvány miatt is. A hajnali tájban mindig van valami olyan misztikus szépség, nyugodtság, melyet egyik másik napszak sem tud újra produkálni.

Szeretem a csendjét is. Még a kabócák sem kezdenek rá zizgésükre, forgalom sincs, az élet még teret ad arra, hogy bármi megszülethessen. Emiatt ebben a csendben ott van a minden potenciálja, a korlátlan lehetőség teljes skálája. Az összes szólam álma.

A szállás is megmutatta a leghangulatosabb oldalát.

Az egyik nyuszi eljött elbúcsúzni. Édesen, lelkesen rágicsált, ezzel kívánt szép napot :)

Végtelenül kellemes volt hűvösben sétálni másfél órán át, így a világot be tudnám járni. A toszkán táj és települések elkezdték kinyitni a varázsukat, de még csak bimbózó állapotban. Ha minden igaz, holnaptól már kinyílnak az útvonalon azok a szirmok is, amik oly bájossá teszik ezt a vidéket.

Ebben a városkában (Fucecchio) sikeresen megebédeltem (ez nem annyira evidens ezen a zarándoklaton), pont délben, jól jött ki. Aztán amikor elindultam tovább, az egyik utcasarkon meglátott caplatni, és kedvesen üdvözölt egy arra járó kerékpáros srác. Utazó a másik úton lévőt.

Mint kiderült, egy román srác, Dona, aki Londonban lakott, de elege lett, és most Skóciából indulva, biciklivel halad hazafelé. Firenzébe tart ma, aztán majd onnan Románia felé tovább. Nem semmi út.. Olyan kedves volt az érdeklődésével, közvetlenségével, tök jól esett.

Az út sajátossága ez, ennyi út tapasztalata után már nem lepődöm meg: mindössze pár perc alatt igen mély témákba nyitottunk bele. Ott a járda mellett beszélgettünk vagy 20-25 percet a legnehezebb, -fájóbb dolgokról, megosztva a saját megéléseinket, élményeinket.

Fura lehet ez így kívülről, persze, de én már csak egyből azt látom ebben, hogy az út rendező elve szépen egymáshoz sodorja ilyenkor a megfelelő embereket, a megfelelő pillanatban, és csatornái tudunk lenni ilyenkor a megfelelő gondolatoknak, üzeneteknek.

Végtelenül hálás dolog ennek a szép rendező elvnek az eszközének lenni, mélyen megható az élmény, hogy hozzáadtunk valami pont nagyon fontosat, aktuálisan talán esszenciálisat a másik életéhez. És ez mindig kölcsönös, sosem egyoldalú, max a felszínen tűnhet úgy.

Dona semmiből érkező, őszinte, megtisztelő nyitottsága, kedvessége, valós és mély odafigyelése sokat adott most. Az, ahogy azt éreztem, eszköz lehetek az ő életének kérdéseiben, és talán segítettek azok a gondolatok, amiket megosztottam vele.

Ez a találkozás és megélés a másik oldalon tűpontosan azokhoz a kérdésekhez érkezett meg a szakmai jövőmmel kapcsolatban, amiket éppen magamban futtattam, mielőtt megszólított. És választ adott ezzel, mert éreztem, hogy mennyire sokat ad ennek az eszköznek lenni. Természetesen pont erre volt szükségem iránymutatásnak 🤗

Mint a vadalma mosolyogtam az élet bölcs szépségén miután elbúcsúztunk. (Dona még 2 energiaszeletet is nekem adott kedvesen, pont jól jött később :)) A Faithlessnek van egy száma, aminek a címe végtelen sokszor eszembe jutott már, most is tökéletesen pontos: God is a DJ.

Méghozzá tökéletes ütemérzékű, hihetetlen zenei producer (nevezhetjük Isten helyett életnek, karmának stb. is, nem a címke a lényeg), ahogy egymáshoz fésüli a megfelelő sávokat, pont a megfelelő ütemben, a tökéletes hangközben, legyen az végül épp dúr vagy moll hangulatú.

Korlátozott felfogásunk, alvajáró szemellenzős létezésünk miatt a legtöbbször anélkül, hogy feltűnne nekünk, hogy nagyon is helye van azoknak a szólamoknak, amik megszólaltak mellettünk épp. Véletlennek látjuk az életünk jó részét.

Pedig a véletlen kifejezés szó szerint csak annyit jelent: nem véltük azt, ami épp történik. Tudatlanságunk, és nézőpontunkba ragadtságunk miatt nem vagyunk képben, nem látunk tisztán.

Minél jobban megértjük magunkat, annál átláthatóbb lesz, hogy milyen dallamok miért kapcsolnak be épp. Miért pont azoknak van most helye. Az átlátóképesség megmutatja a szólamok logikáját. Minden csak egy tükör. De vajon észrevesszük-e ezt, és belenézünk-e?

Ma este itt alszom, fent a domb tetején. Ez nagyon tipikusan toszkán megoldás: felpakolják a városokat egy meredek domb tetejére. A toszkán települések ott csücsülnek, több évszázados szépségükben a táj felett.

A zarándokszállás térképe a térségről.

Ma esti vacsi társasága: egy belga rendőr lány, aki 5 hónapon át egyedül, biciklivel bejárta Thaiföldet, Vietnámot, Kambodzsát, Balit. Onnan Rómába repült, és most Olaszországon, majd Franciaországon keresztül teker haza Brüsszelbe.

Mennyire vagány már. Ez a lány is szerelmes lett az életbe, csak úgy ragyog az élményektől, és élmény látni ezt. Bátor, belevaló, szívből nevető. Lenyűgözött, hogy ezt egy fiatal lány így.. Remélem Lilinek is lesznek hasonló kalandjai, és belekóstol ebbe a flowba.

És a svéd pár, akik a tegnapi szálláson is ott voltak már. Luccában kezdték az utat, és kicsivel Siena utánig terveznek menni. Nagyon jófejek, 35 éve szerelmesek, szerettem nézni a kapcsolódásukat, inspiráló, megható tényleg.

Aztán vacsi után a többiek elmentek aludni, én meg még sétáltam egyet a kis hegytetőn lévő városkában, este igazán szépek ezek a "dombtetőn városkák" is.

A főtéren koncert kezdődött 22h-kor.. teljesen más a kultúra itt, itt ezzel senkinek semmi baja, természetes :)

Ez meg a szállásunk előtt közvetlenül. Jó erős hangosítással - esélytelen aludni mellette :) Szóval meg sem próbáltam, hanem vettem egy jeges teát, és kiültem élvezni a toszkán nyárestét.

És kifejezetten jó koncert volt, ügyes, remek zenész, énekes a srác, és jól szórakoztatta a téren lévő tömeget. Vegyesen adott elő angol és olasz dalokat. Főleg az olasz számoknál sokan bekapcsolódtak, fiatalok és idősek egyaránt.

Én meg csak ültem, és imádtam őket. Ami számokat ismertem, persze én is becsatlakoztam, és volt olyan dal, amit direkt miattam játszott, amikor rájött, hogy én nem olasz vagyok.

Nagyon jó volt közöttük lenni, itt lenni. Egy idős, rocker házaspár kb örökbefogadott a végére (melléjük ültem le, együtt énekeltünk sok mindent). Aztán amikor elbúcsúztunk, szétölelgettek, majd felültek egy kb 30 éves Vespára, és elberregtek vele az éjszakában. Remélem mi is ilyenek leszünk Zsuzsival..