73. nap, Visita Regalo

 Colle di Val d'Elsa - Abbadia a Isola, 11,76km (Sum: 2.174km)

 A zarándokszállásom ajtajától indult egy ösvény, ami elég gyorsan egy csodaszép folyópartra vitt, és hosszú kilométereken át vezetett mellette. Az Elsa folyó völgyén át haladtam, és a folyó egyre csak rálicitált a saját maga által nyújtott szépség mértékére.

 Olyan volt, mintha egy erdei kalandparkban járnék, ahol kivételesen jól megfizették a természetbolond, vidám lelkű pálya-dizájnert. Leesett állal sétáltam végig rajta, nem is sejtettem, hogy ilyen kincsek is vannak Toszkána szívében.

 Majd a folyóvölgyből kiérve a szokásos, elegáns toszkán táj szórakoztatott tovább. Képek alapján lehet, hogy unalmas, de élőben képtelen vagyok ráunni. 

 Kevés olyan helyet lehet találni a világban, ahol az ott lakó emberek nem csak leuralták a tájat, és annak romjain hoznak létre élettereket, hanem tisztelik, megőrzik, sőt, emelik annak karakterét, épségét. 

 

 Toszkána ilyen. Bármennyit olvasok róla, ez itt nem a pusztítás, hanem az értő szemű, bölcs és elegáns építés, megőrzés és finomítás tere. A megmetszésé, mely tökéletesíti a szőlőt, miből az istenek italát készítik majd el.

 Szeretem azt az emberi tudatszintet, melynek van igénye a szűkségek világán túl energiát, munkát, pénzt fektetni egy magasztosabb élettér kialakításába. Nem azért, mert mutogatni akarja. 

 Hanem magának, mert érti az öntiszteletet, a saját értékét, s hogy az életünk tükörműködésének az alapköve az önazonosság feltárása, kimunkálása, megélése. Mennyire tükröz minket a körülöttünk lévő környezet? Teljesen. Vajon felmérjük-e ezt, vagy bemagyarázzuk magunknak, hogy ez nem számít?

 Számít. De nem külsőségként, úgy jelentéktelen. Hanem a belső kivetüléseként. Ekképp viszont sokat elárul rólunk. Hogy hogyan állunk az önszeretettel, öntisztelettel, másoknak megfeleléssel, vagy épp szabad önkifejezéssel. Kifejez engem a környezetem? 

 Ha nem, akkor ez vajon tényleg csak a körülmények következménye, vagy lehet, hogy mégis rajtam múlik mindez? 

  Sok borászat van ezeknek a domboknak a lejtőin. Akad pár kastély is, minek megvan a maga szelete a toszkán borászatok között.

 Olajfa-liget, hamvasi béke.

 És a mai szállásom, egy régi kolostor, ami zarándok-kórházként is üzemelt majd 800 éven át.

 A szállást elérve engem is elért hamarosan a legszebb ajándék: a lányom és szeretett barátaim érkeztek, meglátogatni engem. Lili névnapja, az én ajándékom. Olasz körútjukat sikerült úgy alakítaniuk, hogy összetalálkozhassunk itt. Végtelenül jól esett.

 A talákozás ölelései után elindultunk vissza az Elsa-folyóhoz, csobbanni benne egyet. Fantasztikusan szép ott, hatalmas élmény volt, ráadásul így együtt..

 Majd visszaérve a szállásomhoz, úgy döntöttek, hogy lakóautójukkal az előtt alszanak ma éjjel. Így kiültünk este a kolostor udvarán található bár székeire, és egy nagyon kedves, meghitt estét töltöttünk együtt. 

 Kiváló ajándék volt ez számomra, valóban nagyot adott, ragyog a lelkem. Köszönöm nektek!