78. nap, Kripták és ökoszemlélet

 Radicofani - Acquapendente, 25,94km (Sum: 2.320,2km)

 Meglepődve tapasztaltam, hajnalban kilépve a szállásomról, hogy ismét köd van. De tévedtem, nem köd volt, csak annyira magasan van Radicofani, hogy a reggeli hőmérsékletviszonyok között egy jó nagy felhő ereszkedett le a városra. Tulajdonképpen ez ilyenkor lehő.

 Sajnos elkezdtem dúdolni a "Jött egy felhő, és leszállt közénk..." című orsolyita zsoltárt - és az istennek nem akart eltűnni utána a fejemből. Szóval hallgattam kis Gary Moore-t, az segített.










A rigó hídja. Poénos településnév :)



 És a rigóhíd. Viszont nem ez az első, hanem sajnos a teljesen jellemző, hogy a folyómederben semmi víz nincs, vagy maximum egy kis erecske csordogál. Ma is több kiszáradt folyó mellett haladtam el, amik medrén látszik, hogy hajdan nagy folyamok lehettek.

 Mindenhol ezt látom. 10 éven belül a víz lesz az egyik legmeghatározóbb kérdéskör a világon és a nemzetközi konfliktusok hátterében is szerintem.




 Volt 2 perc erdőélményem, meg is lepődtem. Elmúlt gyorsan, mint Magyarországon az államkincstári vagyon. 


 Egy másik valaha-folyó.



 Ma szembejött az a ház, ahol Galilei átvészelte az egyik pestisjárványt, karanténban. A táblán mókásan ott van bezárásának az 1633-mas szövegzete: Galileonak meg kellett jelennie Rómában, az inkvizíció színe előtt. De a pestisjárvány és makacssága következtében itt kellett töltsön majd 3 hetet :)



 Aquapendente - nem túl izgi, de van egy jó vibe-ja. Viszont már Lazio.


 A katedrális nem nagy szám, de belül jobb azért. Meglepő festmények vannak bent a falakon, állandó kiállításként, ezek határozottan tetszettek. Párat beteszek ide.











 És a föld alatt van egy kifejezetten nagy kriptája. Nem volt ott senki épp, de szerettem volna lemenni. Megpróbáltam, és az ajtót ki tudtam nyitni, villanykapcsolót viszont nem találtam. 

 De nem zavart, mobillal megoldottam a lépcsőket. Lent meg minimálisan láttam a sötétben. Igazából így sokkal autentikusabb volt, gondoltam is, hogy haláli :) Jót bolyongtam odalent, volt vagy 20 perc. 

 A frászt hoztam rá egy idősebb francia párra és a papra, amikor együtt elindultak lefelé, én meg jöttem fel a csendes sötétből. A legnagyobbat a pap sikkantotta, úgy megrémült 🤭 szerintem többet kéne gyónnia 😉 

 Bazi jó a telefonom, ennél lényegesen sötétebb volt. Nem semmi ez a kütyü.. 




 Ezen a kőtáblácskán a legenda szerint Jézus vércseppe van, a kereszt alól. 



 A mai szállásom Shangri La névre hallgat, egy ökológus-biológus kutató házaspár ökofarmja. Teljesen önellátó kis gazdagaságot hoztak itt létre, nulla műanyag, nagyon minimális szemét. 8 éve álmodták meg a helyet, a klímaválságra és az általuk is vélt jövőbéli perspektívákra reakcióként.


 Itt zuhanyoztam, imádtam. Otthonra is kéne egy ilyen a melegebb hónapokra.




 Ők is vegetáriánusok (szintén az ökológiai tudatosságukból fakadóan), nekem való vacsora volt.


 Vacsora után jót beszélgettünk, aztán amikor sötétedni kezdett, elindultam egyet csavarogni. Merthogy még délután említették, hogy van itt egy barlangrendszer, és az egyik járatban van egy etruszk sírhely, melyet a későbbiekben a rómaiak egyfajta oltárnak használtak.

 Könnyen megtaláltam a barlangokat, itt is jót csavarogtam, aztán meglett az említett sírbolt. Onnan ismerni fel, hogy az etruszkok háztető-formára faragták a sziklákat a sírhelyeik felett, hogy otthont hozzanak létre a jobblétre szenderültnek.


 Kijöve a barlangokból a szemközti dombon már kivilágították Barbadossa Frigyes őrtornyát. Impozánsan áll az előtte fekvő völgy felett.



 A szállás melletti mezőn egy francia cserkészbrigád alszik ma este. Énekeltek, és amikor odamentem hozzájuk, maguk közé invitáltak. Szóval vagy egy órát közöttük töltöttem, hallgattam őket, néha becsatlakoztam, ha olyan volt a dal.

 Főleg francia, egyházi dalokat énekeltek, de volt pár nemzetközibb vagy épp latin dal, amit ismertem. Jófejek, jó volt nézni a komolyságukat, elkötelezettségüket. 

 Egy középkorú pap irányításával utaznak. A pap kevésbé volt szimpi, de mindenképp elismerésem neki, hogy összefogja ezeket a fiatal fiúkat, és közösséget, célt ad nekik.




 Hangulatos este volt, holnap a Bolsenai-tó felé veszem az irányt.





Comments

Popular posts from this blog

51. nap, Utolsó nap az Aosta-völgyben

Áttekintés: Egy hosszú séta összegzése

Az első nap és előtte, egy hosszú út első naplója