79. nap, Ignotus & Bluey

 Acquapendente - Bolsena, 25,41km (Sum: 2.345,6km)

 Milyen mókás a teljes megtett km-nél a 23456 számsor. Előtte meg pont 1-es van, a napi megtett táv végén. Izgi. Úgy tűnik, minden a helyén van, minden aszerint halad, ahogy történnie kell. 

 A pitagoreus és a káldeus numerológiában is ez az isteni tervnek való tökéletes megfelelés, előrehaladás jele. A szabad akarat teljes belesimulása a kozmikus harmóniába. Szép. Elgondolkodtató.

 Nagyszerű ködben született a reggel, majd 5km-en át örvendeztetett sejtelmes szépségével.

 Az egyik semmi közepi út elágazásában csendben fekve figyelt ez a huncut róka és kulturálisan nyitott eb nászából született kutya. 

 Nagyon szokatlan volt, hogy se nem adott szociális jeleket, mint a legtöbb kutya tenné közeledtemre, se nem morgott rám. Konkrétan semmilyen mértékben nem reagált rám, azon kívül, hogy a szemével követett.

 Figyelt, nézett engem, de mindenféle kapcsolódási igény, jeladás vagy agresszív intenció nélkül. Tudomásul vette közeledtemet, pusztán csak nem érdekelte. Meglepő függetlenség egy kutyától, a közép-olasz préri közepén. 

 Megálltam mellette, kicsit megfigyeltem, hogy látok-e rajta valamilyen sérülést vagy olyan nyomot, mely okozhatja csendes ignoranciáját. 

 De nem. Ő pusztán nem fektetett effortot az interakcióba (magamban el is neveztem Ignotusnak). Szimplán csak nem érdekeltem, ennyi :) Így hát tiszteletben tartottam szuverén akaratát, és továbbhaladtam. 

 Nem volt dolgunk egymással. Vajon mással volt feladata, ott, azon a keresztúti pontban? Ez meg már nem az én dolgom.

 Az út felénél felbukkant előttem a Bolsenai-tó. Innentől végig úgy haladt az út a tó mellett, hogy esztétikai pluszként ott volt a háttérben a kék víztükör. Ez elég jól esett, az amúgy elég száraz vidéken.

 Ez meg már a bolsenai vár és óváros. Hihetetlen, hogy mennyi elképesztően intakt középkori csoda maradt meg errefelé. Bolsena is megéri az ideútba fektetett időt, energiát.

 Jólesőt fürödtem. Ez amúgy eléggé hippihurrá ám :)))

 És a szél ismét hozott egy havert. Több mint negyed órán át ücsörgött a tenyeremben - aztán meguntam, hogy nem tudok tőle semmit sem csinálni, és rátettem egy bokorra. 

 Egy ideig ott volt mögöttem a bokron, majd rászállt az alkaromra (ott kevésbé akadályozott), és percekig ott chillezett. Aztán végül elszállt másfelé. 

 Bájos váratlan közvetlenség, békés-bizalmi kapcsolódás volt ez, mintegy ellensúlyozta a reggeli róka-kuty elszigeteltségét. Valahogy olyan szomorkásan ült a kezemen, majd a karomon. Szóval ő a Bluey nevet kapta.

 Valahogy jól van időzítve az utam tényleg - pont ma van itt a település védőszentjének a fesztiválja. 

 A patrónus ünnepének alkalmából a helyi bazilikában volt egy évente egyszer buli, ahol kihozták az emberek közé a hajdani szent relikviáit, maradványait. Érdekes élmény volt, energetikailag meglepően erős.

 A napom végén beültem egy étterembe, ahol végül csak egy egyszerű raviolit kértem, ami nem volt jó - sokszorta minőségibb és ízletesebb volt, amit Firenzében mi magunk készítettünk, jófej és profi szakács-instruktorunk útmutatásával. 

 Viszont nagyon megérte a menülap miatt a látogatás, volt benne pár igen vidám tétel. 

- lehet enni itt pl purgatórium babot (gondolom ez jelzés arra, hogy milyen pusztító gyehenna-tüzet lobbant elfogyasztás után az ember beleiben, majd emberi kapcsolataiban).

- sült szajhát (fried bitch), háromféle majonézzel. Ez elég képletes.

- Spanyolországot kagylóval. Erős a gasztronómiai konkurálás és egymásra fújás a két ország között, ezt katalán vidéken is sokszor mosolyogtuk.

- egy egész karbonára tavat. Meglepő társítás. Merész.

- ADHD-s, szétszórt bárányt. Nem tudom, lehet, hogy az könnyebben elhagyja a bal lábát.

 Holnap nagyon keveset fogok menni, vagy ez, vagy 40km, szóval most chill lesz. Jelmondat: "Mindig hallgass a lelkedben lakozó csigára!"