80. nap, a Föld egy kis része körül

  Bolsena - Montefiascone, 17,32km (Sum: 2.362,9km)

 80 nap alatt nem kerültem meg a Földet, messze maradtam tőle, de Montefiasconéba elgyalogoltam Londonból. 

 Amúgy ha nem találkoztam volna párszor Zsuzsival, és tartottam volna a min. 30km/nap tempót, pont 80 nap alatt beértem volna Rómába. Szóval lehetséges. 

 Zsuzsinak ellenben volt egy jó mondata erre: viszont ezért a gag-ért nem érte volna meg végighajszolni magam. Tényleg nem.

 Szép, napsütéses hajnalra ébredtem, el is fogadtam, hogy ismét szét fogok grilleződni. De nem így történt.

 Ugyanis elég hamar fák közé, majd rendes - mármint nem csak pár perces dizájn, hanem igazi - erdőbe kerültem. Jeeeej :) Boldog voltam, mint egy jóllakott óvodás :)

 Néha megszakították a fák világát kis villasorok. Amik amúgy szépek, stílusosak voltak - már nem toszkán, hanem lazioi módon. 

 Látványos alkalmatosságok a társadalmi osztályok közötti örök különbségek hangsúlyozására. Ezen a vidéken, itt a Bolsenai-tó mellett mindenkinek villája volt, tényleg. 

 Nekem meg, az oldaltáskámban van egy titánium villakanalam. Én nyertem 😅

 Mi, amikor benyaljuk, amit populista politikusok böffentenek nekünk, mert nem tudunk felelősséget vállalni még a saját életünkért, következményeink hálójáért. Egy pedig teljes kauzalitáson alapuló világban.

 Mindegy melyik párt színeiben. Ilyenkor fiatal demokrata polgároknak érezzük/képzeljük magunkat, és csak ömlünk nyájban, mint a Tisza..

 Montefiascone látképe lentről.

 Ajándék lehetőség, miközben ebédeltem a szomszédban, ki is mostam. Well, azért értékelem a tárgyi civilizációt is.

 Ma esti benediktus kolostorom folyosója.

 És esti udvara, egy (számomra) kívánságkúttal. Sokat nézegettem, megfogott, örökké csorgó vizével.

 A fák árnyékot és szépséget adtak a mai napnak. Rövid volt a sétaszakasz is. Könnyed nap, jól esett.

 Találkoztam egy családdal, akik most pár etapot együtt gyalogolnak le. 6 gyerekük van, a legnagyobb 21 éves, a legkisebb 5. És gyalogolnak ugyanúgy, őrület cukik. Mosolyognak, lelkesek, édesek. 

 Szép szeretet van közöttük, eszembe is juttatta nagyon szeretett unokatestvérem családját, mintha őket láttam volna. Ők ilyen csupa szeretet, szív-emberek. Mélységesen tisztelem az ilyen családokat. 

 Ez a legnagyobb dolog, amit adhat ember egy gyereknek: egy összetartó, szeretteljes család, odafigyelő, szerető, elérhető szülők, akik összetartásra, egymás segítésére nevelik a gyerekeket, saját példájukon keresztül. Csak gyönyörködtem bennük, még lassítottam is a tempómon, hogy láthassam őket, pedig az nehezen megy nekem. 

 De jó volt látni ilyen szeretetet, módfelett követni való mintát. Szép emberek.

 Érdekes ez, hisz semmi különös nem történt ma - de ezekkel együtt mégis mennyit adott.