81. nap, Lazio & Viterbo

 Montefiascone - Viterbo, 23km, (Sum: 2.385,9km)

 A reggel első látványa: a kolostor ablakából a kertjük. Van egy hangulata.

  És még visszanézve Montefiasconére.

 Sok km-en át a híres római Via Cassia (Rómát kötötte össze Firenzével, már időszámításunk előtti századokban is) megmaradt útszakaszán haladt az utam. 

 Nos, jóval nehezebb volt rajta menni, mint a sima földön. De persze nagyon történelmien éreztem magam a bukdácsolás közben :)

 A jubileumi idei év örömére letettek pár helyre ilyen fancy útjelzőket. Jellemzően amúgy teljesen feleslegesen, full egyenes, eltéveszthetetlen szakaszokra. 

 És elnézve az ekképp csak keresztény marketingre jó, funkcionálisan indokolatlan jelzőket, ezeknek az árából lehetett volna padokat, egyszerű pihenőhelyeket is letenni. 

 Merthogy azok meg teljesen hiányoznak erről a több mint ezer éves zarándokútvonalról - miközben a spanyolországi Camino útvonalakon alapvetően odafigyelnek a zarándokok igényeire.

 Pusztajárat volt az út második felében. 

 Ördögszekerekre itt nem futja a díszletezőknek, a karikás ostorom otthonhagytam, és nem volt lelőni senkit, mert minden gazember elment Rómába Vespát lopni. Pedig azért jobb helyeken kötél jár. Úgyhogy pusztán csak baktattam, a pusztán.

 Viterbo óvárosának városkapuja. Igazi lepukkant munkásváros a falakon kívül, a belvárosi rész már elegánsabb persze, de az is főleg estére szépül, mint minden medditerrán város :)

 De tényleg. Leginkább a pápai palota számít kiemeltebb látnivalónak, és van 1-2 jobban kinéző épület, meg rakat templom. Este nagyon hangulatos a fényekkel és a sok kiülő hellyel, de amúgy.. 

 És pont ezért hagytam Viterbohoz a Lazio régió bemutatását, erre számítottam, eddigi utazásaim alapján.

 Észak-Olaszország volt mindig is a gazdag, pallérozott, befolyással és hatalommal bíró, művészeti-kulturális dimenziókban pezsgő, innovatív, állandó megújulásra aspiráló. 

 Az Itália és a Vatikán történelmét strukturálisan meghatározó 10+1 legnevesebb maffia-politikusi-bankár/kereskedő-mecénás család legtöbbje is innen írta be magát a mundán és egyházi történelemkönyvekbe és egyszersmind a világ kulturális és művészeti fundamentumába. 

 A 10-ből 8: Sforza, Medici, Visconti, Este, Savoy,  Gonzaga, Ivrea, Farnese, mind Észak-Itáliából nőtték ki magukat. A Borgiák kivétel, mert ők spanyolokként jutottak a pápai hatalomhoz. 2 család pedig római: az egymással vetélkedő sok pápát adó Orsini és Colonna família.

 A +1. szintén észak-olasz: Berlusconi. És ez nem vicc, Észak-Olaszország iparának és szolgáltató szektorának zöme (de még az autópályakapuk rendszere is) az ő tulajdona lett.

 (Mindig is példaképként tekintett rá a mi mangalica-betyárunk, Brüsszel ostora, migránsok mumusa, a harcosok klubjának lángelméjű orákuluma, a harci nyugdíjasok tábornoka.) 

 10-ből 7 ember!! Berlusconi végtelen céghálózatának dolgozott az északi régiókban a 2000-es évek elején. Ezzel az elképesztő vagyon-hatalom-befolyás allokációval felnőtt Itália nagyjaihoz. 

 Sajnos kulturálisan nem - éjjeli tv-shopokból vásárolt magának elképesztő nagyságú festmény és egyéb műkincs gyűjteményt, mindenféle stílus, érzék, szervezőelv nélkül.

 Amikor meghalt, Róma mellett raktárok sorában várta ez a silány színvonalú, de tengernyi cucc az örökösök gondozását - mivel meghagyta szerencsételenek számára, hogy nem adhatják el az ő pazar gyűjteményét.

 No, de vissza Laziohoz! Szóval ennek a régiónak hatalmas tudathasadása van.

 Merthogy Róma adminisztrációs fellegvára, turisztikai ereje és hatalmas szolgáltatóipara miatt Lazio a 2. legnagyobb GDP-jű és gazdasági erejű Olaszországon belül, Lombardia után. Ez alapján hasonlóan gazdagnak kellene lennie érzésre is.

 De ez nagyon megtévesztő, mert a GDP legnagyobb része Rómára koncentrálódik, másrészt a valós termelőipar valójában kifejezetten kevés (szemben pl. Emilia-Romagna vagy Lombardia régiókkal, ahol kkv-k és termelőüzemek ezrei működnek).

 Aki itt ellátogat a környékre, legtöbbször - túlzás nélkül - BAZ-megyében érzi magát, az emberek is egészen borsodiak. 

 Tiszta proletár-hangulat, vizes-sör szagú, mindenhol mindenki bagózik, a szomszédos, toszkán stílusos, elegáns (akár sznob), kvalitást hangsúlyozó fókusszavakat itt felváltja az olcsó, a kvantitás, a mennyiségi szemlélet. 

 Persze ez nagy általánosítás, és mindig, mindenhol vannak kivételek. De akinek van igénye a szépre (mindegy, hogy az belső szépségből és/vagy rátarti gőgből fakad), az jellemzően nem Laziot célozza be az amúgy csodákban minden más országnál jobban bővelkedő Itáliában.

 Ebben a régióban Róma az aduász. Szinte mindent elsöprő jolly-joker, hatalmas kozmopolita központ, mind gazdasági, mind politikai, kulturális, vallási, divat stb dimenziókban. 

 Az örök város egyszersmind meg is pecsételi saját régiójának sorsát. Csak 2-3 nekropolisz, a nem messzi Tivoli villái és a tengerpart számíthat érdemben még nemzetközi turisztikai érdeklődésre. 

 De minden más sorvadozik, beleragadva Róma kiszolgálásába, saját elhanyagoltságukba. Ez már nem Észak. Itt más a mindset. Itt Maslow piramisának alsóbb részén tartunk. És Róma miatt még mindig jobb a helyzet, mint a csizma délebbi részein.

 Míg a piemonti, lombard, emiliai, toszkán stb. nagy központok tradicionálisan baloldali, liberális vezetésűek - hisz a nemzetközi tőke folyik évszázadok óta az ereikben - itt Lazioban már viszont egyből feltűnik a házak oldalán virító Fratelli d'Italia populista, konzervatív jobboldali mozgalom posztereinek sokasága.

 Lazio - ami a római Latium (latinok lakóhelye) elnevezésböl sorvadt ide -, ma egy nagyon kettős világ. Róma mindig is hatalmas szerepet játszott művészeti/kulturális és vallási téren, több évezrede uralmi, közigazgatási és sport központ. Hihetetlen dominanciája van emiatt.

 Lenyűgöző, örök értékű csodái vannak, nem is kevés. De már a belvárosban is, pláne a külső kerületeiben valójában nem olyan szép, tiszta és magas színvonalú az élet, mint számítanánk rá.

 Megvolt a maga hatalmas szerepe a reneszánszban, a barokkban stb., hiszen volt itt szándék, igény, hübrisz és tőke hozzá, hogy így lehessen. 

 A világ 2. legnagyobb kiwi exportőre Lazio, articsókában is erős. Pecorino sajtját kb. mindenki ismeri, vannak saját jellemző borai - de érthető, hogy itt is a legtöbben inkább a toszkán borokat preferálják.

 Van több megyéje Lazionak, ezek egyike, a legészakabbi: Viterbo megye, aminek logikusan Viterbo a megyeszékhelye. A tengerparti részén most nem haladok át, hanem jelenleg épp Magas-Tuscia dombos, vulkáni eredetű vidékein jutottam túl. 

 Holnap a Cimini-hegyek felé veszem az irányt, a Vico-tó felé (ezzel amúgy 2 napra letérve a Via Francigena hivatalos útvonaláról: hegyekre, erdőkre vágyom). 

 Viterbo megyéből, a Tevere-folyón (latinul: Tiberis) átlépve, rögtön Róma szuburbánus részére fogok érkezni. Ha nem jön közbe semmi, akkor várhatóan jövőhéten kedden be is toppanok az örök városba.

 Ma este elbúcsúztam pár zarándoktól, akikkel párszor kereszteztük egymás útját (Sienából indultak), mivel most én ugye detourra megyek, és elcsúszunk egymástól. Egy francia nyugdíjas pár: Brigitte és Marco és egy cseh egyetemista lány, Pavla:

 Azt hiszem, itt ettem a legfinomabbat az egész út során, egy lenyűgözően finoman, 3 féle paradicsommal  elkészített Lombrichello (vagyis toszkán változatban: Pichi) tészta. Ha valaki ellátogatna ide: Magnamagna Trattoria, Viterbo: Lombrichello Ai Tre Pomodori (14 Eur)

 

Holnap hát hegyet mászok ismét, de ha minden jól megy, délután már egy tóban úszhatok :)